Le sem írom, hány blogbejegyzés született fejben az utóbbi időben! Annyi minden történik nálunk, annyi mindenről szeretnék mesélni, de az idő ugye...

Mióta dolgozom, nagyot változott az életünk. Hosszas fontolgatás, észérvek és érzelmek csatája után nehéz szívvel megváltunk kecskéinktől. Nem mentek messze, falun belül, a Czinege Farm oszlopos tagjai lettek, jó helyük van, szeretik őket, de hiányoznak nagyon. A birkák, és az idei gidák maradtak, maradnak. És ha az élet úgy hozza, és minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, jövőre újra kecskézünk, sajtozunk.
Addig pedig, hogy ne unatkozzunk, vagy valami ilyesmi, örökbe fogadtunk három kiscicát. Zokni, Dínó Dan, és Bársony nagyon jól érzik magukat nálunk, a gyerekek kényeztetik, én pedig szorgalmasan etetem őket...

Bori, Zokni, Dínó Dan

Bársony

Zokni

Mivel egy ideje otthonról tudok dolgozni, kicsit talán több időm jut a kertre is. Szerencsére Vilmos nagy segítség ebben is, locsol, ültet, ás, szóval ő az abszolút univerzális kiskertész.

Lepkéink, méheink, dongóink gyorsbüféje

A Farkasgyepűről mentett lizinka

Bori fája - japán juhar

Lucullus pandajicsom (Vilmos)

Salátauborka

Paradicsomültetvény

Bori helye

Lányos búvóhely

Az én székem

Anyák napi hortenzia

Virágok a "kávézóban"

Évek óta készülünk a bejárati ajtó cseréjére, de valamiért mindig elmaradt. Igazából ragaszkodom a repedezett, nem túl jól szigetelő százéves ajtóhoz.
Ma reggel csodával hálálta meg ragaszkodásomat. Gyönyörű jégvirágokat rajzolt a csikorgó hidegben a csipkefüggöny folytatásaként...

A gyerekeim hosszú percekig álltak pizsamában az ajtó előtt, és nézték a csodát. Vilmos mindenkit többször is odavezetett, hogy csodáljuk meg mi is a "hatalmas hóvijágokat", Bori pedig alig várja, hogy a fotók alapján délután lerajzolja őket. Még az autóban is a jégvirágokról beszéltünk.

Köszönöm, drága öreg ajtó, hogy a gyerekeimnek is megmutattad azt a csodát, ami nekem annak idején természetes volt nagymamám ablakain a hosszú, fagyos teleken. Köszönöm azt a néhány csendes percet, amikor magamban gyönyörködhettem a gyönyörű mintákban. Ígérem, inkább keresek valakit, aki megment nekünk téged...

Hajnali négykor nyitottam ki a bejárati ajtót. Havazik! Egész hétvégén erre vártunk, és végre, végre most nálunk is havazik! A következő gondolatom persze az volt, hogy egész hétvégén vártuk, és akkor éppen ma esik, mikor rohannunk kell a buszra, Bori későn végez... De nem, koncentráljunk a lényegre: ha-va-zik.

Lelkesen indultam hajnali túrámra, ébresztettem a karám közepén behavazva alvó birkákat, és az sem zavart, hogy a kecskék furán néztek rám, mikor szénázás közben hangosan énekeltem, hogy "esik a hó a jégre, nádra...". Ugyan már, ki hallja hajnali négykor a semmi közepén?!

Kinevettem a kacsákat, mert ki se dugták az orrukat az ólból, mikor meglátták a fehérséget a lámpafényben. És élvezettel néztem, ahogy Csibi kutyánk a századik kört futja a kertben, néha beletúr az orrával a hóba, aztán fut tovább, mintha nem akarná elhinni, hogy végre hó van...

Miután gondosan megtöltöttem a madáretetőket, legszívesebben felébresztettem volna mindenkit, hogy "hahó, esik a hó!", de még nem volt öt óra sem, így magamban élveztem a csillogva táncoló hópelyhek csodáját.

Most pedig egy nagy bögre forró kávé mellett ülök a konyhában, egyedül, csöndben, félhomályban, és örülök, hogy tudok örülni a hóesésnek.
Mert most ez a lecke, a feladat, a cél: újra örülni az apró, és nagyobb csodáknak, és nem szégyelni ezt az örömet.

Legyen csodákkal teli, gyönyörű téli napotok!

Szeretjük az ünnepeket. Szeretünk egy-egy születésnapra, névnapra készülni, ajándékot, tortát, menüt tervezni, készíteni, díszíteni, teríteni.
Mindent elterveztünk Borival a Kedves vasárnapi születésnapjára: torta helyett tiramisu, mert az a kedvence; villásreggelivel várjuk haza a 24órás szolgálat után a nagy napon, stb.
És persze szinte semmi sem úgy lett, ahogy terveztük. A reggelihez még nem volt kész a terítés, mikor megérkezett, Vilmos egyszerre átadta az összes ajándékot, nem készültek el a zöld készlethez megálmodott szalvétagyűrűk...
De szép nap volt, és az ünnepelt is nagyon jól érezte magát.
Persze sem a reggeliről, sem az ebédről nem készült fotó, de az uzsonnánál már szemfüles voltam, és még Vilmos érkezése előtt készítettem néhány képet.
Hamarosan én következem... ;-)

Szép napokat nektek!

Boldog új esztendőt nektek!

Az új év első napját hármasban töltjük a gyerekekkel, és úgy döntöttünk igazi lazulós, nyugodt, ráérős napot tartunk...
Így történhetett, hogy a kora reggeli etetés után visszabújtam a pizsamámba, bevackoltunk a tévé elé, és a nagy füles fotelban hárman néztük Tűzoltó Samet. Későn reggeliztünk, a házimunka kimerült a mosogatásban, viszont rajzoltunk, mesét olvastunk, míg Vilmos aludt River Cottage-t néztünk Borival. Uzsonnára tavalyi zserbót ettünk, társasoztunk, most pedig hallgatjuk az esőt, és Beatrix Potter-maratont tartunk. Mindegyikünknek más a kedvence - Vilmos egészen pici kora óta rajong Pecás Jeremiásért, Bori Nyúl Péter rajongó, én pedig a Gloucester-i szabót szeretem a legjobban.
Kell ennél jobb évkezdet?