Amikor az ember álmodik, valahogy sosincsenek buktatók, nehézségek, gondok. Álmainkban csak a jót, a szépet, a tökéletest, az idillit látjuk, akkor is, ha egyébként igyekszünk két lábbal állni a földön. Igazából ezért is nem lepődtem meg, mikor a vendégház terveit hiába vártam a megbeszélt időpontban, sőt utána egy héttel is...

Nem lepődtem meg, de csalódtam. Persze tudom, másnak az álmom nem lehet olyan fontos, mint nekem, de valahogy mégis azt gondoltam, akiknek beszéltem, beszélek róla értik, és érzik, hogy nem egy "egyszerű" hobbi, egy új kedvtelés. A Csipkerózsa Vendégház a jövőm. Az elképzelt életem. A feladat, ami új értelmet ad mindennek. Mégsem keseredek el, mégsem adom fel. Annyira az enyém már most a Ház, a gondolat, hogy úgy érzem, nincs, ami eltántoríthatna, amiért lemondanék róla. (Mellesleg tudom, ha elkészül, fantasztikus hely lesz, imádni fogja mindenki.)

Tegnap este a vendégház logójával díszített cimkéket ragasztottam lekvárjaim egy részére. A marketingmunka elkezdődött...

Keressétek a Csipkerózsa-logós finomságokat, megéri!!!