Nagymamám konyhája
Az egyszeri-kétszeri fánk
6:35:00Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”
Se fánk – se fánk...
Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt biz egy sziporka sem...
Holott kezdett már esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk – se fánk...
Mit csináljunk? Gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk kicsordult, fényesült a szánk:
csak hűlt a fánk, és parázslott a fánk...
Se fánk – se fánk...
„Átfutok a szomszédba!” – mondtam én...
„Jaj, úgy röstellem” – húzódott szegény,
és nagyokat zötyögött nagyanyánk:
„Itt egy garmada fánk, és semmi fánk...”
Se fánk – se fánk...
Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
de került másnap jó akáca fánk,
S irral-pirral mégis kisült
az egyszeri-kétszeri fánk.(Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk)
Nos, azt hiszem, Nagymamám büszke lenne rám. Fánkjaim olyanok lettek, mint a felhős, könnyűek, szinte nem is érzi az ember, ha a kezébe vesz egyet. Mindegyiken ott virít a szalag körben, azt ízük pedig... Egyszerűen mesés.
Persze történt azért némi "trükközés" is, hiszen nem mertem bevállalni a kézzel dagasztást, így a robotgép végezte helyettem a nehéz munkát. De talán jelenlegi "pozíciómra" való tekintettel Nagymami elnézi nekem ezt a kegyes kis csalást. Végtére is az eredmény volt a fontos, az pedig a képen is látszik, önmagáért beszél. Mikor kelt a piros vájlingban, monogrammos vászonkendővel letakarva, eszembe jutott, hogy valahol meg kell lennie a régi terítőnek, amire a kiszaggatott fánkokat tettük mindig. És varázsütésre elő is került a vastag kéziszőttes. Valahogy úgy volt ez, hogy a fánkot ugyan én sütöttem, de kellettek hozzá a jól bevált eszközök, amik szinte már maguktól tudták a dolgukat... Ahogy hatalmas vásárhelyi cseréptálamban az asztalra tettem illatozó fánkjaimat, csak egymásra néztünk Istvánnal, és mosolyogva jegyeztük meg: a Csipkerózsa Vendégházunk farsangolói mind a tíz ujjukat megnyalják majd utána. És már láttuk is magunk előtt a hatalmas asztalt, leterítve szép szőttessel, a közepén nagy tál fánk, mellette kis cserépköcsögökben isteni házi lekvárjaink.
Szerintem jó lesz nálunk vendégeskedni...
1 megjegyzés
Szia Bettus!
VálaszTörlésA Nagymamád biztos, hogy büszke Rád, fantasztikusan néznek ki!!!!
A receptet is felírod majd?
Köszönöm:
Hugi