falusi vendégasztal: a családi magánétkezésekhez előállított házi élelmiszerekhez és gasztronómiai hagyományokhoz kapcsolódó tevékenységek bemutatása és az így előállított saját készítmények értékesítése napi legfeljebb tizenöt látogató részére;

Azt hiszem úgy kezdődött, hogy beszélgettünk Tündével, mit is tehetnénk, hogy többen látogassanak el a mi kis falunkba. Sok minden eszünkbe jutott, majd szépen lassan, a megvalósítás sorrendjében be is számolok mindenről. A legkézenfekvőbb főzés volt. Hiszen enni mindenkinek kell...
Vasárnap találtuk ki, hogy alkalomadtán főzhetnék a turistaházban pihenőknek, és hétfőn már jött is az első megrendelés.
Az ötfős kerékpáros csapat elsőként kért két fokhagymás kenyeret. Szépen vászonkendőbe csomagoltam őket, és este lesétáltam velük a turistaházba. Rettenetesen izgultam, vajon tetszik-e, ízlik-e nekik a kenyér. Ízlett.:-) És dicsérték az ajándékba vitt tojáskrémet is, ami mellé pár saját paradicsomot is csomagoltam. Csak úgy. Kosaramban a kenyerek mellett ott lapult a filctollal írt heti menü, amit a gyerekek kedvéért mindig a hűtőre mágnesezek. Pironkodva nyújtottam át papírkámat, hiszen csak egyszerű ételeket terveztem arra a hétre, de azt mondták, nekik tökéletesen megfelel, bármit is főzök.
A menü a következő volt:

• kedd: paradicsomleves betűtésztával, cukkinikrokett, rizs, fokhagymás majonéz


• szerda: joghurtos cukkinileves, krumplistészta, csalamádé


• csütörtök: zselici húsgombóc, zöldfűszeres nokedli

Nos, a menü már első olvasásra osztatlan sikert aratott.  Másnap délután négy körül jöttek az ebédért, és mivel nem sokkal korábban sült ki a szilvás lepény, abból is csomagoltam nekik keveset.;-)
Szerdán már a kertünkben ebédeltek, mi pedig a gyerekekkel izgatottan terítettünk, készülődtünk.
Csütörtökön az ebéd végeztével még meghívtam őket uzsonnára, almás és túrós rétes készült, melegen megettek egy teljes tepsivel, úgyhogy gyorsan frisset kellett sütnöm, mire István hazaért. De nem bántam. Sőt, boldog voltam. És icipicit büszke is magamra. Búcsúzáskor megdicsérték az előző nap sütött aszalt paradicsomos-rozmaringos kenyerem, és megígérték, hogy esznek még a főztömből.
Sikerélményem csak fokozta, hogy a még július végén egy szülinapra sütött 14 kiló kenyeremnek akkora sikere volt, hogy péntektől hetente egy kenyeret rendeltek tőlem.

És jön a szeptember, diákcsoportok, hétvégi kirándulók, akik mind-mind megéheznek majd, én pedig szívesen látom őket vendégasztalunknál...