Ezer éve nem írtam érdemben semmit. Ugyanis Bori megtanult teljesen stabilan, sőt nagyon gyorsan járni. Minden érdekli, leginkább barátaink fehér pulija, aki kb. másfél hete hozzánk költözött, és persze tavasz is lett végre, ami nálam egyet jelent a KINT-tel.

Nos, idáig jutottam reggel, aztán elsodort az élet, és fejben hiába írtam egész nap, mostanra szinte minden kiröppent a fejemből.
De mesélek az erdőnkről - arról, ami megmaradt belőle, de ez egy másik bejegyzés -, a forrásról, a fantasztikus medvehagyma-illatról. Mert ott töltöttük a délelőttöt. Három kosárnyi medvehagymát szedtünk barátnőmmel, Borcsa pedig hol az avarban ücsörögve csodált a világot, hol pedig a kutyákat idomította. Nagyon jó volt - ittunk az Aligvár-forrás vizéből, kerülgettük a hunyort, hóvirágot, élveztük az erdőt.
Emlékszem, még két éve is este tíz után jöttek a legjobb ötletek, egyetemistaként ilyenkor tudtam a legjobban tanulni, most meg csak ásítom egyiket a másik után, és azon gondolkodom, hogy ráérek én reggel is, nem kell most bekészítenem a kávét...
Borcsa korán kel. Fél hatkor, hatkor, napközben alig alszik, van, hogy csak fél órát délután, és bizony rendesen lefáraszt. De nem bánom. Sőt, élvezem.
Be van borulva, nem látszik az Orion, megint szemerkél az eső. Megyek lassan aludni, hátha holnap megint napsütésre ébredünk...