Mozgalmas hetünk volt, bár ha végiggondolom, semmi világmegváltót nem tettünk, csak a napi dolgaink sűrűsödtek.
Gőzerővel takarítjuk be kiskertünk kincseit és kerülnek a belőlük készült finomságok a kamrapolcra, vagy a mélyhűtőbe. Készítettünk kétféle ketchup-ot, csípőset és "simát", pizzaszószt, többféle savanyúságot, főztünk be lekvárt cukkiniből, és külön polcon gyűlnek a karácsonyi ajándéknak szánt különlegességek. Jó benézni a spájzba, bár két hónapja még kétségbeesve gondoltam arra, hogy idén bizony semmit nem tudunk majd eltenni, lassan nincs már hely a polcokon, pedig még vár ránk némi sárgadinnye, no meg az alma, szőlő...
Wir haben eine sehr schaffige Woche hinter uns, obwohl wir nichts gemacht haben, was die Welt verändert, nur unsere tägliche Aufgaben sind ein bischen mehr geworden.
Die Schätze unserem Garten müssen jetzt verarbeitet werden, und als Köstlichkeiten in der Speisekammer oder in der Tiefkühltruhe auf den Winter warten. 
Wir haben schon Ketchup gekocht, scharf und auch mild, Pizzasosse, ich habe Marmelade aus Zucchini gemacht (superlecker!!!), und auch einige besondere Köstlichkeiten, die wir zu Weihnachten verschenken wollen. Es ist ein wirklich gutes Gefühl die Tür unserer Speisekammer zu öffnen, und obwohl ich vor zwei Monaten traurig daran gedacht habe, dieses Jahr alles kaufen zu müssen, habe ich langsam kein Platz mehr auf den Regalen für Honigmelonen-Marmelade, Apfelkonfitüre, oder für meine weltberühmte Apfel-Blautrauben-Konfitüre...

És amúgy is sok minden történik velünk mostanában...
Holnap végre (majdnem) befejeződik gyerekszoba-projektünk: összerakjuk a fiúk emeletes ágyát, és ezzel egyidejűleg szétszereljük a mi ágyunkat. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt örülök, hogy végre minden gyereknek saját kis kuckója lesz, a gyerekszobában maradnak a játékok, hiszen hatalmas helyük marad a játékra, ugyanakkor hiányzik majd az én saját kuckóm. Nos, egyelőre be kell érnem/érnünk a nappali -egyébként nagyon kényelmes- kinyitható kanapéjával, de remélhetőleg hamarosan sikerül a nappalit is "kuckósítanom", és megtalálni az új helyzetben is a helyem.
Und auch sonst ist zur Zeit bei uns echt viel los...
Morgen werden wir unser Kinderzimmer-Projekt endlich (fast) beenden: wir bauen das Etagenbett für die Jungs zusammen, und zugleich unser Bett auseinander. Ich habe eine lachende und eine weinende Auge. Ich freue mich, dass wir endlich geschafft haben, für alle Kinder ein eigenes reich herzurichten in einem Zimmer (bei vier Kinder war es nicht leicht-auch wenn drei davon nur an Wochenenden bei uns sind!!!), so bleiben die Spielzeuge im Kinderzimmer (bin ich naiv), ich aber verliere mein vertrautes Eckchen. Na ja, wir müssen uns jetzt eine Weile mit dem ausziehbaren Couch im Wohnzimmer -was übrigens wahnsinnig bequem ist- zufriedenstellen, aber ich werde hoffentlich bald eine Lösung finden und auch in unserem Wohnzimmer mein Platz zu finden.