Selymes, puha, valahogy Élet van benne, és fantasztikus érzés, ahogy alakul a kezed között.
Nekem hangulat kell hozzá, van, hogy egyszerűen nincs kedvem a meleg, szappanos vízhez, de ha nekikezdek, nincs megállás.
Nemezelek. Sajnos sokkal kevesebbet, mint amennyit szeretnék, de a héten végre jutott rá idő, volt hozzá jó társaság is... Inspiráltuk, segítettük egymást, bíztattuk, aki esetleg elkedvetlenedett. Mert nincs jobb egy egésznapos barátnős-nemezelésnél. ♥

Készültek apróságok, és nagyobb dolgok, lett végre telefontokom, amire még hímezni szeretnék valamit, nemezeltem egy szívecskés kis "táskát", apróbb hímzéseknek, horgolásoknak útközbenre,
kisebb-nagyobb tulipánokat csak úgy, és egy pipacsos nyakláncot. Több hasonló is készül hamarosan, a Boltocskában megtaláljátok majd őket.

Bori magának nemezelt bámulatos ügyességgel egy pénztárcát, Apának egy kék tulipánt, illetve karkötőket, nyakláncot.
És Vilmos is kapott egy szépséges szivárványos nemezlabdát.


Endlich haben wir wieder gefilzt. Es hat Spass gemacht, hat uns beruhigt, wir waren mit Freunden zusammen, und haben wunderschöne Sachen gemacht. ♥

Mert van, hogy az ember egyszercsak meglátja, és tudja, hogy csak ő kell, és senki más.

Ein Beweis, dass es Liebe auf den ersten Blick gibt. Wir wollten eigentlich nur zwei Schafböcke kaufen, und doch ist sie mit uns nach Hause gekommen. Berta, die Mutter all unsere Schafe. ♥

Kosbárányt szerettünk volna, kettőt, csak tartani kicsit, aztán vágni. Az egyik közeli nagy juhászatba mentünk, négy hónapos bárányokat néztünk. A Kedves rögtön választott is, két szép, erős kost, de akkor én megláttam ŐT. Az egyetlen fekete fejű (suffolk) volt a körülbelül ötven bárány között. És rám nézett. Éppen rám.
Ellentmondást nem tűrve kijelentettem, hogy őt visszük. A Kedves is, a juhászat tulajdonosa is próbáltak lebeszélni, merthogy jerkebárány, és mi kost szeretnénk, de hajthatatlan volt. Jött velünk haza, és kész.
Bertának neveztem el, és két hétig próbáltam szelidíteni, de csak ha közelítettem felé, elrohant. Imádtam. Csakazértis.
Aztán beteg lett. Lázas volt, nem evett, csak feküdt. Kétségbeesve hívtam birkás ismerőst, állatorvost, mindenki csak a fejét csóválta, hümmögött. Engedjem el, mondták. Sírtam, kértem, ne tegye ezt velem, hiszen nekem ő a BÁRÁNY. Az állatorvos megkönyörült rajtam, injekciót kapott, antibiotikumot, vitaminokat, bármit, öt napig kellett injekcióznom.
Átöleltem, mielőtt beadtam neki, nyugtattam őt, magamat, hogy minden rendben lesz. Fél napokat töltöttem az istállóban mellett ülve a szalmán.
És az ötödik napon, hajnalban, mikor mentem ki az injekcióval, ott állt az istálló kapujában, és várt. Megint sírtam. Átöleltem, beadtam az injekciót, közben megbeszéltük, hogy ez az utolsó, és örök barátságot kötöttünk.





Barátságunk azóta is tart. Tartózkodó, visszafogott, nagyon mély barátság. Csak én foghatom meg, csak én olthatom, nekem hagyja a körmölést, szó nélkül tűri, bármit is csinálok vele. Nekem mutatja meg elsőként a bárányát.
Két báránya, a másfél éves Sheila, és a három hónapos Pitypang is gyönyörű. ♥

Berta és Pitypang

Berta és Sheila

Örök szerelem ő.
Nem is tudja, micsoda gondolatokat indított el bennem, mikor az első zsák lenyírt gyapját hazahoztam...
Ott álltam, forgattam az ujjaim közt a puha gyapjút, és láttam a színeket, a kötött gyapjúzoknikat, pulóvereket.
Persze ez még csak álom. Három birka gyapja kevés egy ilyen vállalkozáshoz, de majd idővel...