Hajnali négykor nyitottam ki a bejárati ajtót. Havazik! Egész hétvégén erre vártunk, és végre, végre most nálunk is havazik! A következő gondolatom persze az volt, hogy egész hétvégén vártuk, és akkor éppen ma esik, mikor rohannunk kell a buszra, Bori későn végez... De nem, koncentráljunk a lényegre: ha-va-zik.

Lelkesen indultam hajnali túrámra, ébresztettem a karám közepén behavazva alvó birkákat, és az sem zavart, hogy a kecskék furán néztek rám, mikor szénázás közben hangosan énekeltem, hogy "esik a hó a jégre, nádra...". Ugyan már, ki hallja hajnali négykor a semmi közepén?!

Kinevettem a kacsákat, mert ki se dugták az orrukat az ólból, mikor meglátták a fehérséget a lámpafényben. És élvezettel néztem, ahogy Csibi kutyánk a századik kört futja a kertben, néha beletúr az orrával a hóba, aztán fut tovább, mintha nem akarná elhinni, hogy végre hó van...

Miután gondosan megtöltöttem a madáretetőket, legszívesebben felébresztettem volna mindenkit, hogy "hahó, esik a hó!", de még nem volt öt óra sem, így magamban élveztem a csillogva táncoló hópelyhek csodáját.

Most pedig egy nagy bögre forró kávé mellett ülök a konyhában, egyedül, csöndben, félhomályban, és örülök, hogy tudok örülni a hóesésnek.
Mert most ez a lecke, a feladat, a cél: újra örülni az apró, és nagyobb csodáknak, és nem szégyelni ezt az örömet.

Legyen csodákkal teli, gyönyörű téli napotok!

Szeretjük az ünnepeket. Szeretünk egy-egy születésnapra, névnapra készülni, ajándékot, tortát, menüt tervezni, készíteni, díszíteni, teríteni.
Mindent elterveztünk Borival a Kedves vasárnapi születésnapjára: torta helyett tiramisu, mert az a kedvence; villásreggelivel várjuk haza a 24órás szolgálat után a nagy napon, stb.
És persze szinte semmi sem úgy lett, ahogy terveztük. A reggelihez még nem volt kész a terítés, mikor megérkezett, Vilmos egyszerre átadta az összes ajándékot, nem készültek el a zöld készlethez megálmodott szalvétagyűrűk...
De szép nap volt, és az ünnepelt is nagyon jól érezte magát.
Persze sem a reggeliről, sem az ebédről nem készült fotó, de az uzsonnánál már szemfüles voltam, és még Vilmos érkezése előtt készítettem néhány képet.
Hamarosan én következem... ;-)

Szép napokat nektek!

Boldog új esztendőt nektek!

Az új év első napját hármasban töltjük a gyerekekkel, és úgy döntöttünk igazi lazulós, nyugodt, ráérős napot tartunk...
Így történhetett, hogy a kora reggeli etetés után visszabújtam a pizsamámba, bevackoltunk a tévé elé, és a nagy füles fotelban hárman néztük Tűzoltó Samet. Későn reggeliztünk, a házimunka kimerült a mosogatásban, viszont rajzoltunk, mesét olvastunk, míg Vilmos aludt River Cottage-t néztünk Borival. Uzsonnára tavalyi zserbót ettünk, társasoztunk, most pedig hallgatjuk az esőt, és Beatrix Potter-maratont tartunk. Mindegyikünknek más a kedvence - Vilmos egészen pici kora óta rajong Pecás Jeremiásért, Bori Nyúl Péter rajongó, én pedig a Gloucester-i szabót szeretem a legjobban.
Kell ennél jobb évkezdet?