Évek óta készülünk a bejárati ajtó cseréjére, de valamiért mindig elmaradt. Igazából ragaszkodom a repedezett, nem túl jól szigetelő százéves ajtóhoz.
Ma reggel csodával hálálta meg ragaszkodásomat. Gyönyörű jégvirágokat rajzolt a csikorgó hidegben a csipkefüggöny folytatásaként...

A gyerekeim hosszú percekig álltak pizsamában az ajtó előtt, és nézték a csodát. Vilmos mindenkit többször is odavezetett, hogy csodáljuk meg mi is a "hatalmas hóvijágokat", Bori pedig alig várja, hogy a fotók alapján délután lerajzolja őket. Még az autóban is a jégvirágokról beszéltünk.

Köszönöm, drága öreg ajtó, hogy a gyerekeimnek is megmutattad azt a csodát, ami nekem annak idején természetes volt nagymamám ablakain a hosszú, fagyos teleken. Köszönöm azt a néhány csendes percet, amikor magamban gyönyörködhettem a gyönyörű mintákban. Ígérem, inkább keresek valakit, aki megment nekünk téged...