Mozgalmas hetünk volt, bár ha végiggondolom, semmi világmegváltót nem tettünk, csak a napi dolgaink sűrűsödtek.
Gőzerővel takarítjuk be kiskertünk kincseit és kerülnek a belőlük készült finomságok a kamrapolcra, vagy a mélyhűtőbe. Készítettünk kétféle ketchup-ot, csípőset és "simát", pizzaszószt, többféle savanyúságot, főztünk be lekvárt cukkiniből, és külön polcon gyűlnek a karácsonyi ajándéknak szánt különlegességek. Jó benézni a spájzba, bár két hónapja még kétségbeesve gondoltam arra, hogy idén bizony semmit nem tudunk majd eltenni, lassan nincs már hely a polcokon, pedig még vár ránk némi sárgadinnye, no meg az alma, szőlő...
Wir haben eine sehr schaffige Woche hinter uns, obwohl wir nichts gemacht haben, was die Welt verändert, nur unsere tägliche Aufgaben sind ein bischen mehr geworden.
Die Schätze unserem Garten müssen jetzt verarbeitet werden, und als Köstlichkeiten in der Speisekammer oder in der Tiefkühltruhe auf den Winter warten. 
Wir haben schon Ketchup gekocht, scharf und auch mild, Pizzasosse, ich habe Marmelade aus Zucchini gemacht (superlecker!!!), und auch einige besondere Köstlichkeiten, die wir zu Weihnachten verschenken wollen. Es ist ein wirklich gutes Gefühl die Tür unserer Speisekammer zu öffnen, und obwohl ich vor zwei Monaten traurig daran gedacht habe, dieses Jahr alles kaufen zu müssen, habe ich langsam kein Platz mehr auf den Regalen für Honigmelonen-Marmelade, Apfelkonfitüre, oder für meine weltberühmte Apfel-Blautrauben-Konfitüre...

És amúgy is sok minden történik velünk mostanában...
Holnap végre (majdnem) befejeződik gyerekszoba-projektünk: összerakjuk a fiúk emeletes ágyát, és ezzel egyidejűleg szétszereljük a mi ágyunkat. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt örülök, hogy végre minden gyereknek saját kis kuckója lesz, a gyerekszobában maradnak a játékok, hiszen hatalmas helyük marad a játékra, ugyanakkor hiányzik majd az én saját kuckóm. Nos, egyelőre be kell érnem/érnünk a nappali -egyébként nagyon kényelmes- kinyitható kanapéjával, de remélhetőleg hamarosan sikerül a nappalit is "kuckósítanom", és megtalálni az új helyzetben is a helyem.
Und auch sonst ist zur Zeit bei uns echt viel los...
Morgen werden wir unser Kinderzimmer-Projekt endlich (fast) beenden: wir bauen das Etagenbett für die Jungs zusammen, und zugleich unser Bett auseinander. Ich habe eine lachende und eine weinende Auge. Ich freue mich, dass wir endlich geschafft haben, für alle Kinder ein eigenes reich herzurichten in einem Zimmer (bei vier Kinder war es nicht leicht-auch wenn drei davon nur an Wochenenden bei uns sind!!!), so bleiben die Spielzeuge im Kinderzimmer (bin ich naiv), ich aber verliere mein vertrautes Eckchen. Na ja, wir müssen uns jetzt eine Weile mit dem ausziehbaren Couch im Wohnzimmer -was übrigens wahnsinnig bequem ist- zufriedenstellen, aber ich werde hoffentlich bald eine Lösung finden und auch in unserem Wohnzimmer mein Platz zu finden.

...behúzódunk a házba, és élvezzük a 62 cm vastag falak hűvösét. És minden napra kitalálunk valami jó mókát.
Tegnap kora reggel majdnem egy órát ücsöröghettem egyedül a kertben, kávét kortyolgatva, újságokat lapozgatva, és kis kék noteszembe szorgosan jegyzetelve a jobbnál jobb ötleteket. Mert bizony, ha nem írom fel, elfelejtem Legalábbis nem akkor jut eszembe, amikor kellene. Szóval lapozgattam az újságokat, jelesül a Praktika korábbi számait, és megláttam a színes legyezőket keménypapírból, textilből, csipkéből, mindenféléből.
Megmutattam Borinak, mikor felébredt, és annyira lelkes volt, hogy alig tudta kivárni, míg végzünk a szokásos reggeli teendőkkel (állatok és magunk etetése, fogmosás, rendrakás).
És rögtön két legyező készült, egy Borinak, egyet pedig Bori kérésére Eszternek készítettünk.

...verstecken wir uns im Haus, und geniessen die Kühle, die uns die 62 cm dicke Wände geben. Und denken jeden Tag etwas lustiges aus.
Gestern in der Früh konnte ich fast eine Stunde ungestört im Garten sitzen, Kaffee trinken und Zeitungen durchblättern und dabei fleissig die tolle Ideen in mein blaues Büchlein notieren. Ich muss nämlich immer  notieren, sonst vergesse ich alles, oder es fällt mir nicht imrichtigen Zeitpunkt ein. Ich habe also in meinen Zeitungen geblättert und dann sah ich plötzlich die wunderschöne bunte Fächer aus Karton, Stoff, mit Spitzen und co.
Als Bori aufwachte, zeigte ich ihr die Fächer, und sie war so begeistert, dass sie kaum erwarten konnte bis wir unsere mit morgendlichen Pflichten fertig waren.
Eir haben sofort zwei schöne Fächer gemacht: eins für Bori uns einen für ihre grosse Schwester, Eszter.





 Természetesen használatban vannak folyamatosan, és nagyon jól teszik a dolgukat.:-)
Ma végre nekikezdtünk a gyerekszoba dekorálásának, már majdnem olyan, amilyennek elképzeltem. Már csak a "Bori Galéria" képeit kell kiválogatni, de a Művésznő nehezen tud dönteni, így inkább alszik egyet.
Én pedig titokban elkészítem a táblát a kis kiállításhoz...
Die Fächer werden natürlich auch benutzt, und die machen ihre Arbeit sehr gut.:-)
Heute dekorieren wir endlich das Kinderzimmer neu, und es ist fast schon so, wie ich es mir vorgestellt habe. Wir müssen nur noch die Bilder für unsere "Bori Galerie" auswählen, da macht sich die Künstlerin aber ein bischen stur, hat sich also lieber hingelegt, und schläft ein bischen bevor sie die wichtige Entscheidungen trifft.
Und während sie schläft mach ich einen kleinen Schild für die Galerie fertig...

Mivel idén még rengeteg munka vár ránk, úgy gondoltuk muszáj néhány napot pihennünk, kikapcsolódnunk. A nagymamalátogatás amúgy is tervben volt, így eldöntöttük, idén nem állatkert, Veszprémben sétálgatás (a hobbybolt és a két kedvenc kincsesbánya lakberendezési boltocska azért hiányzott) lesz, hanem igazi aktív pihenés.
Borinak nyár eleje óta ígérjük a közös horgászatot, de valahogy sosem jött össze. Ezért most egy teljes napot erre szántunk, és nem bántuk meg. Míg a világ körülöttünk éppen csak pihegett a 36 fokos hőségben, mi a Farkasgyepű melletti Pisztrángos tónál még délben is pulóverben fogtuk a halakat. És nem csak pecáztunk, hanem körbesétáltuk a tavat, ami egy kétéves gyerekkel komoly kalandtúra - égig érő zsurlók, hatalmas lapulevelek, keskeny utacskák, fahidak, mocsárjárás farönkökön... Közben persze gyűjtögettünk is: tobozokat, botokat, zsurlót, kavicsokat, taplókat, mindenfélét.

Uns erwartet noch sehr viel Arbeit in diesem Jahr, so brauchten wir unbedingt einige Tage zum Relaxen. Ein Besuch bei meiner Schwiegermutter war sowieso geplant, so haben wir gedacht dieses Jahr kein Zoobesuch und Stadtbummel in Veszprém (obwohl mein Lieblings-Kreativladen und die Dekolädchen mir fehlten), sondern 'was aktives aber entspannendes. 
Seit Anfang Juni möchten wir mit Bori angeln gehen, es passte aber irgendwie nie. Jetzt haben wir aber an einem ganztägigen Angeltour gedacht, und haben es nicht bereut. Während die Welt um uns bei 36 Grad Hitze nur vegetierte, haben wir bei dem wunderschönen Forellenteich in Farkasgyepü auch noch um Mittag im Pullover die Fische gefangen. Und auch eine Wanderung um den Teich gemacht, was mit einem Zweijährigen eine echte Herausforderung war - Sumpfgebiet, Hägebrücke, riesige Sumpfpflanzen, schmale Wege fast über dem Teich im Wald... Wir haben es genossen, und dabei alles Mögliche gesammelt: Zapfen, Stöcke, Blätter, Steine, Früchte.





Rengeteg halat fogtunk. Bori fél óra alatt négy kis keszeget, és még én is fogtam egy nagy kárászt.:-) Megfertőződtem, nincs mit tagadni...
Közben pedig kreatívak is voltunk, mert egy kétévesnek azért unalmas órákig egy helyben ücsörögni: készítettünk zsurlóból koszorút, rajzoltunk a homokba mindenfélét, sőt, még mászóversenyt is rendeztünk Csonti Barátainknak.:-)))
Wir haben viele Fische gefangen, Bori hatte nach einer halben Stunde 4 kleine Brachsen im Eimer, und sogar ich habe einen grossen Giebel geangelt.
Ich bin angesteckt, keine Frage...:-)
Auch ein bischen Kreativität musste da mitspielen, denn für Bori war stundenlanges Sitzen nicht so interessant. Wir haben uns Kränze geflochten aus Schachtelhalm, in den Sand gezeichnet, sogar einen Wettlauf haben wir für die Fliegenlarven, die wir zum Angeln dabei hatten organisiert.:-)))


Kicsit a jövőre készülve meglátogattunk egy tanyát is a közelben, ahol falusi vendéglátással, állattartással foglalkoznak. Mi tagadás, mást vártunk, de nem bántuk meg, hogy elmentünk, mert sok-sok tanulsággal lettünk gazdagabbak. Ezekről később majd még szeretnék írni.
Um uns ein bischen auf die Zukunft vor zu bereiten, haben wir auch einen Bauernhof in der Nähe besucht, wo sich neben den Tieren auch ein kleines Gästehaus und Familiengasthof befindet. Wir waren enttäuscht, sehr sogar, es hat sich aber gelohnt dahin zu fahren, denn wir haben sehr viel gelernt. Davon möchte ich in einem späteren Post noch schreiben.






Bori kérésére azt is megmutatom -mert fontos-, hogy a Nagymamánál sem láblógatással töltöttük az időt. Amíg én virágot próbáltam horgolni, ő gyurmázott a diófa alatt...
Bori hat mich gebeten -und sie hat Recht, es ist wichtig- Euch zu zeigen, dass sie auch bei der Oma kreativ war. Während ich versuchte eine Blume zu häkeln, sie hat wunderschöne Sachen aus Knetmasse unter dem Nussbaum gemacht...



Mára búcsúzom. Csodaszép napot mindenkinek!
Ich verabschiede mich für heute, und wünsche Euch Allen einen wunderschönen Tag!

Sokat írhatnék a nyárról. Például, hogy olyan gyorsan repült el, hogy igazán észre sem vettem. Vagy hogy nagyon sok gondot, megoldandó problémát, szomorúságot hozott nekünk. Hogy nem tudtunk szinte semmit megcsinálni abból, amit szerettünk volna, részben az allergiám, részben pedig rajtunk kívülálló dolgok miatt.
De írhatnám azt is, hogy minden nap csoda volt Borival -és tulajdonképpen csak ez számít. Hogy egyre gyarapodik és szépül kis gazdaságunk, állataink egészségesek és jól érzik magukat. Hogy jártak nálunk jó barátok - voltak, akiket vártunk, voltak, akik -legnagyobb örömünkre- megleptek bennünket. És történt valami, ami megváltoztatott mindent, és aminek köszönhetően a következő évben folyamatosan változik majd életünk - de ez még titok, csak annyit, hogy nagy izgalommal, tervezünk, készülünk.

Ich könnte eigentlich viel von diesem Sommer schreiben. Zum Beispiel, dass der vorbei ist bevor ich wirklich gemerkt hatte, dass es da ist. Oder dass dieser Sommer uns sehr viel Schlechtes passiert ist, es kamen immer wieder Probleme auf uns zu, die wir nur schwer lösen konnten. Oder dass wir fast nichts gemacht haben von den Dingen, die wir im Sommer unbedingt machen wollten - wegen meiner Allergie, und wegen Dingen auf denen wir leider keinen Einfluss haben.
Ich könnte aber auch schreiben -und das ist das Wichtigste- dass wir jeden Tag mit Bori als ein Wunder erlebt haben. Dass unser Bauernhof sich stets erweitert, unsere Tiere sind gesund und fühlen sich richtig wohl. Gute Freunde haben uns besucht, mal wussten wir das, und konnten uns vorbereiten, mal satnden sie einfach vor der Tür und haben uns riesige Freude damit bereitet.
Und es ist noch was passiert, was unglaublich tolles, das unser Leben verändert hat, und im nächsten Monaten noch mehr Veränderungen bringen wird, wovon ich aber nur soviel verraten darf, dass wir aufgeregt planen und träumen.

* * *

Az életünkben lassan bekövetkező változásoknak köszönhetően itt is sok minden változik majd. Remélem sikerül színesebbé, érdekesebbé tennem a blogot, megmutatni azokat a dolgokat, amit foglalkoztatnak, amiket fontosnak tartok. És remélem rendszeresen beszámolhatok majd újra felfedezett horgolótudományom eredményeiről is.
Mert bizton állíthatom, ez most igazi szerelem, ami rengeteg örömet okoz és valóban kikapcsol.:-)

Die Veränderungen in unserem Leben werdet ihr auch hier in meinem Blog sehen. Ich hoffe, mein Blog wird bunter, interessanter, ich kann Euch endlich zeigen, wie wir hier leben, was uns beschäftigt, was für uns wichtig ist. Und natürlich zeige ich Euch regelmässig meine gehäkelte Sachen. Denn es ist wirklich eine Liebe, die mir sehr viel Freude macht und auch entspannt.


Csodaszép hetet kívánok mindannyiótoknak!
Ich wünsche Euch allen eine wunderschöne Woche!