Kicsit más/Ein bischen anders
13:23:00Hetek óta készül ez a bejegyzés, már sokadszor írom át, törlöm, kezdem újra. És legalább ennyi ideje gondolkodom a blog jövőjén. Az eszembe ...
13:23:00
Hetek óta készül ez a bejegyzés, már sokadszor írom át, törlöm, kezdem újra. És legalább ennyi ideje gondolkodom a blog jövőjén. Az eszembe sem jutott, hogy bezárjam, hiszen konkrét céllal indult annak idején, és ez azóta sem változott: szerettem volna megmutatni, hogyan épül, készül a vendégház. Alig hat éve volt...
Az Élet azonban a saját forgatókönyve szerint dolgozik, és körülöttem hat év alatt hatalmasat fordult a világ. Vendégek helyett én lakom itt, és bár lassan épül a vendégház is, most mégis egészen más dolgok kerültek előtérbe az életemben, életünkben.
Seit Wochen schreibe ich diesen Post, ich habe es schon mehrmals umgeschrieben, gelöscht, neu angefangen. Und seit Wochen denke ich über den Zukunft meines Blogs nach. Das zu schliessen ist mir nicht eingefallen, denn ich hatte damals einen konkreten Ziel damit, und das hat sich eigentlich nicht geändert, ich wollte zeigen, wie mein Gästehaus aufgebaut wird, wie ich mit dem Gastwirtschaft anfange. Das war schon vor 6 Jahren...
Das Leben hat aber seine eigene Pläne, und um mich herum haben sich in diesen 6 Jahren die Dinge ziemlich geändert. Statt meine Gäste wohne jetzt ich mit meiner Familie hier, und obwohl das Gästehaus wird auch langsam gebaut, bei uns sind jetzt andere Sachen wichtig geworden.
Nem terveztük, csak valahogy így alakult az életünk. Először lettek nyulaink, aztán a tyúkok, majd a libák, aztán először egy kecske, majd fürjek, aztán sok kecske, és a bárányok... És persze a kert. És valahogy (majdnem) önellátók lettünk. Már ami az élelmiszereket illeti.
Geplant haben wir es mit Sicherheit nicht, es kam einfach so. Zuerst kamen die Kaninchen, dann die Hühner, die Gänse, dann ein Ziegenbock, die Wachteln, und die viele Ziegen und die Lämmer... Und der Garten. Und langsam konnten wir und (fast) selbst versorgen. Was die Lebensmitteln angeht natürlich.
Ennyi állat, a vetemény, és a feldolgozás, tartósítás viszont rengeteg idő, és egész embert kíván. Így számba vettük a -nem létező- lehetőségeket, és arra jutottunk, hogy mivel munkát amúgy sem találok/találnék, pláne nem olyat, ami Bori szempontjából is a legjobb lenne. Szóval maradtam itthon, és tettem a dolgom.
So viele Tiere, der Garten, und alles verwerten und haltbar zu machen kostet sehr viel Zeit. So haben wir unsere -eigentlich nicht existierende Möglichkeiten- gezählt, und entschlossen, dass ich zu Hause bleibe. Arbeit finde ich hier sowieso nicht, und mit einem kleinen Kind noch weniger. Ich blieb also daheim, und tat meine Arbeit.
Szeretem ezt az életet. Mondhatnám, hogy a magam ura vagyok, de ez nem igaz. Az igazság ennél sokkal szebb: a természet, az évszakok körforgása határozzák meg a mindennapjaim, tervezik a munkám. Rengeteget tanultam az elmúlt években gyógynövényekről, fűszerekről, állatainkról - és saját magamról is.
Ich liebe dieses Leben. Ich könnte sagen, dass ich mein eigener Herr bin, das stimmt aber nicht. Die Wahrheit ist viel schöner: die Natur, die Jahreszeiten bestimmen meinen Tagesablauf, planen meine Arbeit. In den letzten Jahren habe ich sehr viel über Kräuter, Heilkräuter, über unsere Tieren, und über mich selbst gelernt.
Nos, ezentúl ezekről a dolgokról szeretnék elsősorban mesélni Nektek. Önellátásról, biokertészkedésről, állatokról, fűszerekről, gyógynövényekről, erdők és mezők kincseiről. És a harcaimról. Magammal, a környezetemmel - az elfogadásért, az önbecsülésért és önbizalomért, a megértésért. Arról, hogy honnan indultunk, és hogy jutottunk ide. Hogy hol is tartunk most. És hogy hogyan tovább.
Ich möchte Euch vor allem von diesen Sachen erzählen. Von Selbstversorgung, Biogarten, Tieren, Kräutern, Heilpflanzen, von Schätzen der Wälder und Wiesen. Und von meinen Kämpfen. Von den Kämpfen mit mir selbst und mit meiner Umbegung - um Anerkennung, Selbstachtung und Selbstvertrauen, um Verständnis. Ich möchte Euch erzählen wo wir angefangen haben und wie weit wir jetzt schon sind. Und wie es weitergehen soll.
És mindezt sok-sok képpel, vidám történetekkel, mesékkel.
Und das mit vielen-vielen Fotos, mit lustigen Geschichten und Märchen.
Remélem nem csalódtok majd...
Ich hoffe, es wird Euch gefallen...
Az Élet azonban a saját forgatókönyve szerint dolgozik, és körülöttem hat év alatt hatalmasat fordult a világ. Vendégek helyett én lakom itt, és bár lassan épül a vendégház is, most mégis egészen más dolgok kerültek előtérbe az életemben, életünkben.
Seit Wochen schreibe ich diesen Post, ich habe es schon mehrmals umgeschrieben, gelöscht, neu angefangen. Und seit Wochen denke ich über den Zukunft meines Blogs nach. Das zu schliessen ist mir nicht eingefallen, denn ich hatte damals einen konkreten Ziel damit, und das hat sich eigentlich nicht geändert, ich wollte zeigen, wie mein Gästehaus aufgebaut wird, wie ich mit dem Gastwirtschaft anfange. Das war schon vor 6 Jahren...
Das Leben hat aber seine eigene Pläne, und um mich herum haben sich in diesen 6 Jahren die Dinge ziemlich geändert. Statt meine Gäste wohne jetzt ich mit meiner Familie hier, und obwohl das Gästehaus wird auch langsam gebaut, bei uns sind jetzt andere Sachen wichtig geworden.
Nem terveztük, csak valahogy így alakult az életünk. Először lettek nyulaink, aztán a tyúkok, majd a libák, aztán először egy kecske, majd fürjek, aztán sok kecske, és a bárányok... És persze a kert. És valahogy (majdnem) önellátók lettünk. Már ami az élelmiszereket illeti.
Geplant haben wir es mit Sicherheit nicht, es kam einfach so. Zuerst kamen die Kaninchen, dann die Hühner, die Gänse, dann ein Ziegenbock, die Wachteln, und die viele Ziegen und die Lämmer... Und der Garten. Und langsam konnten wir und (fast) selbst versorgen. Was die Lebensmitteln angeht natürlich.
Ennyi állat, a vetemény, és a feldolgozás, tartósítás viszont rengeteg idő, és egész embert kíván. Így számba vettük a -nem létező- lehetőségeket, és arra jutottunk, hogy mivel munkát amúgy sem találok/találnék, pláne nem olyat, ami Bori szempontjából is a legjobb lenne. Szóval maradtam itthon, és tettem a dolgom.
So viele Tiere, der Garten, und alles verwerten und haltbar zu machen kostet sehr viel Zeit. So haben wir unsere -eigentlich nicht existierende Möglichkeiten- gezählt, und entschlossen, dass ich zu Hause bleibe. Arbeit finde ich hier sowieso nicht, und mit einem kleinen Kind noch weniger. Ich blieb also daheim, und tat meine Arbeit.
Szeretem ezt az életet. Mondhatnám, hogy a magam ura vagyok, de ez nem igaz. Az igazság ennél sokkal szebb: a természet, az évszakok körforgása határozzák meg a mindennapjaim, tervezik a munkám. Rengeteget tanultam az elmúlt években gyógynövényekről, fűszerekről, állatainkról - és saját magamról is.
Ich liebe dieses Leben. Ich könnte sagen, dass ich mein eigener Herr bin, das stimmt aber nicht. Die Wahrheit ist viel schöner: die Natur, die Jahreszeiten bestimmen meinen Tagesablauf, planen meine Arbeit. In den letzten Jahren habe ich sehr viel über Kräuter, Heilkräuter, über unsere Tieren, und über mich selbst gelernt.
Nos, ezentúl ezekről a dolgokról szeretnék elsősorban mesélni Nektek. Önellátásról, biokertészkedésről, állatokról, fűszerekről, gyógynövényekről, erdők és mezők kincseiről. És a harcaimról. Magammal, a környezetemmel - az elfogadásért, az önbecsülésért és önbizalomért, a megértésért. Arról, hogy honnan indultunk, és hogy jutottunk ide. Hogy hol is tartunk most. És hogy hogyan tovább.
Ich möchte Euch vor allem von diesen Sachen erzählen. Von Selbstversorgung, Biogarten, Tieren, Kräutern, Heilpflanzen, von Schätzen der Wälder und Wiesen. Und von meinen Kämpfen. Von den Kämpfen mit mir selbst und mit meiner Umbegung - um Anerkennung, Selbstachtung und Selbstvertrauen, um Verständnis. Ich möchte Euch erzählen wo wir angefangen haben und wie weit wir jetzt schon sind. Und wie es weitergehen soll.
És mindezt sok-sok képpel, vidám történetekkel, mesékkel.
Und das mit vielen-vielen Fotos, mit lustigen Geschichten und Märchen.
Remélem nem csalódtok majd...
Ich hoffe, es wird Euch gefallen...
