Valamikor réges régen a manók egy gímszarvas hátán érkeztek az erdőnkbe. Az történt ugyanis, hogy az erdei állatok egy tanácskozásukon elhatározták, hogy a sűrű, sötét erdő egyetlen apró tisztására manókat hívnak a távoli Manóföldről. Küldöttséget indítottak, melyet az öreg, bölcs jávorszarvas vezetett. De a manók nem akartak ilyen messzire költözni, így a küldöttség szomorúan indult haza. Ám a legeslegszélső, aprócska manókunyhóból utánuk szaladt egy foltos ruhás, nagyszakállú manó, aki szeretett volna nagyobb házat sok gyerekének, de Manóföldön már nem volt hely nagyobb háznak. Az erdei küldöttség nagyon megörült a vállalkozó szellemű manócsaládnak, segítettek nekik összecsomagolni, a szarvasbogár, és az erdei pinty minden csomagot felrepítettek a szarvas hátára, végül a manókat is fölsegítették, így Suszter Tivadar, és felesége Piroska, meg a nyolc csintalan manógyerekük szarvasháton érkeztek meg az erdőnkbe,

Koszorúnkat a bölcs öreg szarvas díszíti, mellette a susztermanók háza az erdőben, alul, középen pedig a mi házunk. A koszorút Bori tervezte. ♥

És a közös sütés sem maradhatott el ma sem. Mert ettől szépek ezek a napok... ♥