A héten csak úgy elteltek a napjaim, mintha semmit sem csináltam volna. Pedig tettem-vettem folyamatosan, csak látványos dolgok nem történtek... És mégis elfáradtam. Vagy inkább kimerültem. Nagyon.
Néha este, mikor a gyerekek már békésen szuszognak, nem vágyom másra, mint egy jó könyvvel, vagy számomra kedves filmet nézve bekuckózni a kanapén, vastag horgolt kendőmbe bújni, finom teát kortyolgatni...
De valahogy mégis inkább a konyhát teszem rendbe, a ruhákat pakolom ki a szárítóból, hogy reggel ár ne kelljen, hiszen akkor van más, Borit útnak indítani, etetni, és persze Vilmos... 
Így mikor végre bevackolok a kanapén, legtöbbször tíz perc múlva elalszom a filmen, amit a Kedves addigra már nézni kezdett, kiesik a könyv, a horgolótű a kezemből, és arra ébredek, hogy Vilmos éhes. 

Diese Woche habe ich das Gefühl, dass ich nichts gemacht habe, nichts bedeutendes, so etwas, was man so richtig sehen kann. Trotzdem bin ich müde. Sehr sogar. 
Abends möchte ich mich so gerne auf dem Couch einkuscheln, mit einem guten Buch, oder bei einem guten Film, Tee trinken...
Aber irgendwie räume ich troztdem lieber die Küche auf, wenn die Kinder schon schlafen, oder sortiere die Kleider aus dem Wäschetrockner, denn frühmorgens habe ich wieder viel zu tun, Bori muss zum KiGa-Bus, die Tiere müssen gefüttert werden, und natürlich ist auch Vilmos da...
So passiert es mir, dass kurz danach ich mich auf dem Couch hingesetzt habe, schlafe ich ein, mein Buch oder die Häkelnadel fällt mir aus der Hand, und mich wacht der Kleine auf, wenn er Hunger hat.

De most...
Vilmos elaludt a játszószőnyegen, én pedig a következő egy órában, amíg Bori haza nem ér, horgolni fogok. :-)

Aber jetzt...
Vilmos ist auf dem Spielteppich eingeschlafen, und ich werde häkeln, bis Bori aus dem Kindergarten kommt (ca. eine Stunde). :-)

Szép hétvégét mindenkinek! Vasárnap kávéval és sütivel várlak Benneteket! :-)

Wunderschönes Wochenende wünsche ich Euch! Und nicht vergessen: am Sonntag gibt es Kaffee und Kuchen bei mir. :-)