Végre, majdnem egy hét után jutott idő, és energia is olvasgatni kicsit a gyakran látogatott blogokat, és felfedezni néhány újat. És elmerültem kicsit a blogvilágban, és elgondolkodtam azokról a dolgokról, amikről már oly rég nem, mert fáradt, agyonhajszolt, frusztrált voltam hozzájuk.

Végiggondoltam, miért is ültem le annak idején blogot írni; miért éppen Csipkerózsa "lettem", mi történt azóta, és hol tartok most. És rájöttem, hogy bizony nagyon elkanyarodtam az eredeti céltól. Mert persze jó érzés Boriról írni, hiszen ő tölti ki a napjaim, éjszakáim, ő a CSODA az életemben, de sok szempontból fontos lenne visszatérni az eredeti gondolatokhoz: a vendégházhoz, a faluhoz, a főzéshez.

Mióta a blogot indítottam, hatalmasat változott az életem. Városlakóból falusi lettem, 53. egy kis falu 57 lakójából. "Projektmenedzserből" anyuka, aki élete legnagyobb projektjét menedzseli: igyekszik családjának azt az életet biztosítani, amit megálmodott, vállalkozik, kitalál, süt-főz, gondolkodik, hogy majd biztos megélhetést örökíthessen kislányára. És rendre falakba ütközik. De kemény fából faragták, családja múltja, a csodálatos asszonyok, akik nevelték nem engedik, hogy egy percre is föladja, hogy beletörődjön. 

Tele vagyok ötlettel, tervvel, álommal, és mostantól ezeket szeretném megosztani Veled, kedves Olvasó.