Nem magyarázkodom. Hetek óta nem írtam, bár néha be-benéztem ide-oda, talán hozzá is szóltam, de tíz percnél többet nem tudtam egy huzamban a gép előtt tölteni, annál meg több kell egy bejegyzéshez.
Pedig annyi mindent írhattam volna...

Ich versuche es nicht zu erklären. Seit Wochen habe ich keinen Post geschrieben, gelesen habe ich ab und zu mal, vielleicht auch kurz kommentiert, aber mehr als zehn Minuten konnte ich in der letzten Zeit nicht vor dem Computer sitzen, und das ist doch zu wenig um etwas vernünftiges zu schreiben.
Und dabei hätte ich so viel schreiben können...




Az utóbbi időben főállásban dolgozom. Mondhatni egész nap. Itthon. És ez boldoggá tesz. Gondoskodom azokról, akik számomra mindennél fontosabbak, igyekszem olyan életet, világot teremteni magunk körül, ami csak itt és csak így lehetséges.
Talán ha megnézitek a képeket...
In der letzten Zeit arbeite ich ganztägig. Hier, zu Hause. Und das macht mir glücklich, denn ich kann für die sorgen, die mir alles bedeuten. Ich versuche hier eine kleine Welt zu schaffen, die wir nur hier und nur so haben können.
Aber seht Ihr doch die Bilder...

Soha nem volt még olyan szép a fűszerkert és a veteményes, mint idén. Pedig a hosszú tél miatt attól féltem, hogy bizony semmi sem lesz a kertben. Minden nap friss salátát eszünk, Bori segít hozzá csipegetni a leveleket, hol csak egyszerű fejes salátát, hol tölgylevelet, lollo rossot, vagy éppen madársalátát, spenótot szedegetünk. És a zöldhagyma! Nem is tudom, hány sort ültettem, hogy maradjon majd eltenni is, de valahogy  eltűnik...:-)
Először vetettem sárgarépát, és olyan csodálatos zöldje van, hogy legszívesebben csak simogatnám. A féltve nevelgetett paradicsom palántáim mellett megjelentek a kertben a tavalyiból kikelt paradicsomok is, amikről ugyan nem tudom, milyenek, de biztosan ellenállóak, ha átvészelték a telet, és rengeteg van belőlük. Alig várom, hogy kis kosarammal a bokrok között bujkálva szedegessem a legszebbeket...

Meine Gärten waren noch nie so schön, wie dieses Jahr. Ich habe im März geglaubt, dass ich nichts im Garten haben werde, und jetzt pflücken wir jeden tag eine Menge Salt mit Bori, und Frühlingszwiebeln. 
Ich habe zum ersten Mal Karotten, und die sind so herrlich grün, das ich sie am liebsten streicheln würde. Neben den gut behüteten Tomatenpflanzen, die ich seit Februar am Fensterbank habe, kommen jetzt viele im Garten vor, die Samen sind voriges Jahr in der Erde geblieben, und jetzt wachsen sie überall. Ich kann es kaum erwarten mit meinem Korb zwischen den Pflanzen zu suchen und die schönsten Tomaten zu pflücken.



Baromfi fronton is gyarapodunk, szépülünk. Lassan két hónapos csibéink új udvart, és hozzá természetesen új ólat kaptak. És mivel csak tízen voltak, hát beköltöztettünk hozzájuk hét gyöngytyúkot is. Csodaszépek, hangosak, és minden nap meglepnek egy tojással.:-)

Bei Sachen Hühner ist auch einiges passiert. Unsere acht Wochen alte Küken bekamen einen neuen Hühnerhof, und dazu musste natürlich auch ein Palast gebaut werden. Und da sie nur zu zehnt waren, sind bei ihnen sieben Perlhühner eingezogen. Sie sind wunderschön, wahnsinnig laut und überraschen mich jeden Tag mit einem Ei.




És a legnagyobb változás...
Manci kecskénket már egy hónapja fejem naponta kétszer. Nagyon ügyes, rengeteg tejet ad, és eddig Bori lelkes tejfogyasztása mellett is tudtam eltenni belőle. Sajtnak. Már kétszer készítettem kecskesajtot, és maradéktalanul elégedett vagyok az eredménnyel. És ha már kecsketej, akkor Anitának köszönhetően a szappankészítést is tanulgatom. Négy féle készült eddig: natúr, levendulás, mentás és citromfüves, de tele a fejem ötlettel, csak a tej hiányzik hozzá...
Bizony, két hete éppen csak annyi kecsketejünk van, hogy Bori igyon egy-egy bögrével reggel és este.
Nem, nem Manci a bűnös, hanem ők:

Und die grösste Veränderung...
Seit mehr als vier Wochen wird unsere Ziegenmama "Manci" jeden Tag zweimal gemolken. Sie ist eine gute Ziege und gibt uns sehr viel Milch, so viel, dass ich auch etwas für unsere Käse hatte ich habe nämlich schon zweimal Ziegenkäse gemacht, und es ist wahnsinnig gut gelungen. Und wenn wir schon Ziegenmilch haben -und Bori kann nicht alles davon trinken:-)-, lerne ich das "Seifenmachen" mit der Hilfe von Anita. Vier Sorten habe ich schon gemacht: natur, mit Lavandel, Minze und Zitronenmelisse. Ich habe aber schon so viele Ideen, nur die Milch fehlt mir dazu...
Ja, seit zwei Wochen haben wir nur so viel Milch, die Bori zweimal täglich trinkt. Und nicht unsere Manci ist schuld daran, sondern sie:


Barátainktól kaptunk két szoptatós bárányt, akiket nem tudott nevelni az anyjuk, és nélkülünk, illetve Manci teje nélkül elpusztultak volna. Ők Liliput és Boldizsár.
Édesek, imádjuk őket, csak hát picik, és négy óránként enni kérnek. Éjszaka is. Ami azt jelenti, hogy hajnali fél ötkor már kint vagyok náluk, és éjjel fél tizenegykor még szoptatom őket. Ez akárhogy is nézzük, 18 óra egy nap.
Nos, leginkább ezért nincs időm nekem most semmire... De lassan megnőnek, kezdenek legelészni, egyre önállóbbak lesznek, és kicsit több időm marad más dolgokra talán.
Például írni azokról a csodaszép dolgokról, amiket Barbara barátnőnk hozott nekünk. Vagy mesélni a lebilincselő regényről, amit a néhány órás alvásról lemondva olvastam. És persze játszani, merthogy elértük a bűvös 100-at, Kedves Olvasóim.:-)

Von unseren Freunden bekamen wir zwei neugeborene Schafe, die bei ihren Mutter kein Milch bekommen haben, und ohne unsere, bzw. Mancis Hilfe nicht mehr am Leben sein könnten. Sie sind Liliput und Balthasar.
Die sind einfach süss, wir leiebn sie alle, die sind aber auch noch sehr klein, und müssen in allen vier Stunden gefüttert werden. Auch in der Nacht. Das bedeutet, dass ich um 4.30 schon bei ihnen bin, und um 22.30 noch mit den Milchflaschen in den Ziegenstall wandere. Das sind 18 Stunden Arbeit am Tag...
So habe ich also fast keine Freizeit mehr. Sie werden aber langsam grösser, fangen an Gras zu fressen, werden immer selbstständiger und ich habe dann auch ein bischen Zeit für andere Dinge. 
Zum Beispiel kann ich dann von den wunderschönen Sachen erzählen, die unsere Freundin Barbara uns geschenkt hat. Oder von dem mitreissenden Roman berichten, die ich letztens gelesen habe.
Und natürlich werde ich auch Zeit haben für ein Spielchen, denn ich habe schon mehr als 100 Lesern...

Szép napokat kívánok mindannyiótoknak!
Ich wünsche Euch allen eine wunderschöne Woche!