"Ő az, kit pont ilyennek láttam
Mikor izgatottan vártam
Hogy csak ő jöhet
Ő az, s mit önmagamról hittem
Mindent félre kellett tennem
Ez már az új szerep

Változom, hogy megfejtsem őt
Bámulom, s lelkembe lát
Hallgatom a jövőidőt
Hogy merre visz tovább

Ő az, kit kézen kéne fognom
S lehet akármennyi gondom
Sohasem bántanom
Ő az, nem segít az emlék
Mikor feladja a leckét
S meg kéne oldanom

Érte van feljebb a hangom
Érte van, ha nehéz velem
Érte van, ha nyújtózva tartom
A mércét mindig fenn

Látod, ő az, ki megtanított arra
Hogy a sorban első nem vagyok
Látod, ő az, aki rám is hallgat néha
És ha hallgat, aggódhatok..."