Már megszületett Bori, mikor először szóba került, hogy tarthatnánk állatokat. Kertünk már volt, fűszerkert is, vetemény is, de a terület nagy, és hát itthon is voltam... Szóval akkor állatok. Persze ólak, istálló nem voltak, csak a lelkesedésünk.
Megépült egy "ideiglenes" fa tyúkól, bár a baromfitartásról hallani sem akartam, ugyanis rettegtem minden tollas jószágtól. Így lettek első körben nyulaink. Négyen, három anya, egy bak. Persze, ahogy ez a nyulaknál már lenni szokott, hónapokon belül lett a négyből huszonnégy. És kinőtték az ideiglenes baromfiólat, úgyhogy nyúlpalota épült. Nagy, hosszú ketrecsorral, hogy jó sokan elférjenek...
Bori war schon geboren, als wir zum ersten Mal über Viehhaltung geredet haben. Einen Garten hatten wir schon, Kräutergarten, und auch Gemüsegarten, und da ich zu Hause war mit Bori... Also Tiere. Natürlich hatten wir keine Ställe, wir waren aber entschlossen und begeistert.
Wir haben einen "vorübergehenden" Hühnerstall aus Holz gebaut, aber von Hühnern wollte ich nichts hören, denn ich hatte höllische Angst vor gefiederten Tieren. So kamen die Kaninchen. Erstmal vier: drei Mutter und ein Mann. Wie es bei Kaninchen üblich ist, hatten wir nach einigen Monaten schon 24 Kaninchen und unser vorübergehender Hühnerstall wurde zu klein für sie. So haben wir einen Kaninchenpalast bauen lassen. Es ist gross und hat Platz für ungefähr 50 Kaninchen...

És éppen egy évvel a nyuszik után megérkeztek a pipik is. Róluk itt írtam először. Azóta van keltetőgépünk, ülnek kotlósaink, és már én sem félek a tyúkoktól, hiszen nap mint nap etetem, szeretgetem őket. Bőségesen ellátnak bennünket tojással, és ha vágásra kerülnek, nagyon hálásak vagyunk nekik a finom ebédért.
Und dann, genau ein jahr nach den Kaninchen sind unsere Hühner angekommen. Ich habe darüber damals hier berichtet. Wir haben schon eine Brutmaschine und auch immer wieder Glucken, und ich habe keine Angst mehr vor Hühner, denn ich füttere sie jeden Tag, beobachte sie mit viel Liebe. Sie geben uns reichlich Eier, und wenn wir ab und zu einige schlachten, sind wir überaus dankbar für das gutes Essen.

Volt az elmúlt két évben libánk, vannak kacsáink, tartottunk és tartunk majd újra fürjeket, de a nagy szerelem számomra, mindannyiunk számára a kecske. Amire annak idején azt mondtam, biztosan nem lesz sosem. De az ember változik, és mikor befogadtuk Szürkét, megszerettük a kecskét. Így jött tavaly Manci, Julcsi, Hajnalka, Hilda, Rezső, Bogyó és Babóca, és Csinos.
Wir hatten in den vergangenen Jahren Gänse (die kommen in einigen Wochen wieder), Laufenten haben wir immer, wir hatten und werden wieder Wachteln haben, aber die grosse Liebe sind für uns allen Ziegen. Ich wollte nie Ziegen haben, aber der Mensch verändert sich, und seit dem wir Szürke bei uns aufgenommen haben, sind wir verloren. So kamen voriges Jahr Manci, Julcsi, Hajnalka, Hilda, Rezső, Bogyó und Babóca, und Csinos.

Hat hete kezdődött az öröm, azóta négy gidánk született, és elvarázsolva figyeljük, hogyan válnak a mi eszetlen, ugribugri lányaink egy pillanat alatt gondoskodó anyukává...
Vor sechs Wochen fing die Zeit der Freude an, seitdem sind bei uns vier kleine Ziegen geboren und wir schauen fasziniert zu, wie unsere freche, lustige, verspielte Ziegen von einer Minute auf die andere fürsorgliche, zärtliche Mutter werden...

És akkor a képek...
Und jetzt kommen die Fotos...

Csinos és meglepetés-gida, Sári/ Csinos und das Überraschung-Zieglein, Sári

Bogyó és Babóca a néhány órás Janival és Zsófival/ Bogyó und Babóca mit den nur einigen Stunden alten Zsófi und Jani

Zsófi és Jani egy hetesen/ Zsófi und Jani schon eine Woche alt

Julcsi és Fruzsi - tegnap/ Julcsi und Fruzsi - gestern

Kecskéinkről a napokban szeretnék még hosszabban írni, ha nem bánjátok...
Über unsere Ziegen möchte ich in den kommenden Tagen noch ein bischen erzählen, wenn Ihr nichts dagegen habt...










P.s.:
Miközben ezt a bejegyzést írtam, a kecskekarámban nagy dolgok történtek. Megszületett Józsi és Kormos, Mancink két kis bakja. Gyönyörűek, erősek, egészségesek. :-)
Während ich diesen Post geschrieben habe, ist im Ziegenstall etwas passiert. Józsi (Josef) und Kormos sind geboren, die Zwillingsböcke von Manci. Die beide sind gesund und munter. :-)

Józsi (fehérben) és Kormos/ Józsi (in Weiss) und Kormos (schwarz)

Hetek óta készül ez a bejegyzés, már sokadszor írom át, törlöm, kezdem újra. És legalább ennyi ideje gondolkodom a blog jövőjén. Az eszembe sem jutott, hogy bezárjam, hiszen konkrét céllal indult annak idején, és ez azóta sem változott: szerettem volna megmutatni, hogyan épül, készül a vendégház. Alig hat éve volt...
Az Élet azonban a saját forgatókönyve szerint dolgozik, és körülöttem hat év alatt hatalmasat fordult a világ. Vendégek helyett én lakom itt, és bár lassan épül a vendégház is, most mégis egészen más dolgok kerültek előtérbe az életemben, életünkben.
Seit Wochen schreibe ich diesen Post, ich habe es schon mehrmals umgeschrieben, gelöscht, neu angefangen. Und seit Wochen denke ich über den Zukunft meines Blogs nach. Das zu schliessen ist mir nicht eingefallen, denn ich hatte damals einen konkreten Ziel damit, und das hat sich eigentlich nicht geändert, ich wollte zeigen, wie mein Gästehaus aufgebaut wird, wie ich mit dem Gastwirtschaft anfange. Das war schon vor 6 Jahren...
Das Leben hat aber seine eigene Pläne, und um mich herum haben sich in diesen 6 Jahren die Dinge ziemlich geändert. Statt meine Gäste wohne jetzt ich mit meiner Familie hier, und obwohl das Gästehaus wird auch langsam gebaut, bei uns sind jetzt andere Sachen wichtig geworden.

Nem terveztük, csak valahogy így alakult az életünk. Először lettek nyulaink, aztán a tyúkok, majd a libák, aztán először egy kecske, majd fürjek, aztán sok kecske, és a bárányok... És persze a kert. És valahogy (majdnem) önellátók lettünk. Már ami az élelmiszereket illeti.
Geplant haben wir es mit Sicherheit nicht, es kam einfach so. Zuerst kamen die Kaninchen, dann die Hühner, die Gänse, dann ein Ziegenbock, die Wachteln, und die viele Ziegen und die Lämmer... Und der Garten. Und langsam konnten wir und (fast) selbst versorgen. Was die Lebensmitteln angeht natürlich.

Ennyi állat, a vetemény, és a feldolgozás, tartósítás viszont rengeteg idő, és egész embert kíván. Így számba vettük a -nem létező- lehetőségeket, és arra jutottunk, hogy mivel munkát amúgy sem találok/találnék, pláne nem olyat, ami Bori szempontjából is a legjobb lenne. Szóval maradtam itthon, és tettem a dolgom.
So viele Tiere, der Garten, und alles verwerten und haltbar zu machen kostet sehr viel Zeit. So haben wir unsere -eigentlich nicht existierende Möglichkeiten- gezählt, und entschlossen, dass ich zu Hause bleibe. Arbeit finde ich hier sowieso nicht, und mit einem kleinen Kind noch weniger. Ich blieb also daheim, und tat meine Arbeit.

Szeretem ezt az életet. Mondhatnám, hogy a magam ura vagyok, de ez nem igaz. Az igazság ennél sokkal szebb: a természet, az évszakok körforgása határozzák meg a mindennapjaim, tervezik a munkám. Rengeteget tanultam az elmúlt években gyógynövényekről, fűszerekről, állatainkról - és saját magamról is.
Ich liebe dieses Leben. Ich könnte sagen, dass ich mein eigener Herr bin, das stimmt aber nicht. Die Wahrheit ist viel schöner: die Natur, die Jahreszeiten bestimmen meinen Tagesablauf, planen meine Arbeit. In den letzten Jahren habe ich sehr viel über Kräuter, Heilkräuter, über unsere Tieren, und über mich selbst gelernt.

Nos, ezentúl ezekről a dolgokról szeretnék elsősorban mesélni Nektek. Önellátásról, biokertészkedésről, állatokról, fűszerekről, gyógynövényekről, erdők és mezők kincseiről. És a harcaimról. Magammal, a környezetemmel - az elfogadásért, az önbecsülésért és önbizalomért, a megértésért. Arról, hogy honnan indultunk, és hogy jutottunk ide. Hogy hol is tartunk most. És hogy hogyan tovább.
Ich möchte Euch vor allem von diesen Sachen erzählen. Von Selbstversorgung, Biogarten, Tieren, Kräutern, Heilpflanzen, von Schätzen der Wälder und Wiesen. Und von meinen Kämpfen. Von den Kämpfen mit mir selbst und mit meiner Umbegung - um Anerkennung, Selbstachtung und Selbstvertrauen, um Verständnis. Ich möchte Euch erzählen wo wir angefangen haben und wie weit wir jetzt schon sind. Und wie es weitergehen soll.

És mindezt sok-sok képpel, vidám történetekkel, mesékkel.
Und das mit vielen-vielen Fotos, mit lustigen Geschichten und Märchen.

Remélem nem csalódtok majd...
Ich hoffe, es wird Euch gefallen...

Semmi horror, csak egy kis süti. :-) Bárányban és nyusziban, merthogy húsvétra készültek. Az persze más kérdés, megmaradnak-e addig...
Nee, kein Horror, nur ein wenig Plätzchen. Lämmer und Hasen, wir haben sie nähmlich für Ostern gebacken. Ob sie bis Ostern noch da sind, ist eine andere Frage...

... Trollanyu!




Érezd jól magad nálam!
Viel Spass bei mir!

Azt is eldöntöttem az elmúlt hetekben, hogy időről időre beszámolok Nektek az ágyam mellett magasodó könyvkupacról, hátha kedvet kaptok egyik-másik könyvhöz, vagy ajánlotok nekem valamit.
Rengeteget olvasok, mivel rossz alvó vagyok, főleg késő éjszaka és hajnalban. Tulajdonképpen mindenevő vagyok (na jó, a horror nem tartozik a mindenbe), szeretem a jó krimiket, szívesen olvasok életrajzokat, történelmi regényeket, szerelmi történetek.

Ich habe in den letzten Wochen auch entschlossen, dass ich von Zeit zu zeit hier über den Bücherstapel neben meinem Bett berichten werde. Vielleicht bekommt Ihr Lust auf einiges, oder Ihr könnt mir auch etwas empfehlen.
Ich lese sehr viel, und weil ich sehr schlecht und sehr wenig schlafe, lese ich meistens in der Nacht oder ganz früh morgen. Ich lese eigentlich alles gern, nur Horror gehört nicht dazu. Ich mag gut geschriebene Krimis, Biographen, historische Geschichten, Liebesgeschichten.

Forrás

Szívszorító történet egy fiatal német lányról, aki 1912-ben Oroszországba kerül rokonokhoz, beleszeret az orosz tájba, az ottani életbe, és nem is sejti, hogy 55 év múlva térhet csak vissza hazájába...
"Elisabeth, ein fünfzehnjähriges, unbeschwert-fröhliches Mädchen, reist im Frühjahr 1912 mit der Familie ihres Onkels nach Russland. "Es ist ein wunderbares Land", schreibt sie in ihrem ersten Brief - nicht ahnend, dass sie ihre Heimat erst nach 55 Jahren wiedersehen sollte. Sie wird ein Opfer der politischen Umwälzungen in Russland, muss unter anderem mehr als dreißig Jahre in sibirischer Verbannung leben." (amazon.de)

Forrás (Die Maschen der Frauen)

Egy héten egyszer nők színes kis csoportja gyűlik össze egy New York-i fonalboltban, hogy az épp aktuális munkájukon dolgozzanak - s közben megosszák egymással az életüket…
A Walker és Lánya bolt középpontjában az üzlettulajdonos Georgia áll, aki egyedülálló anyaként egyszerre igyekszik megbirkózni vállalkozása vezetésével és tizenéves lánya nevelésével. Alig várja, hogy kicsit megfeledkezhessen a nehéz mindennapokról, és elkezdődjön a Péntek esti kötőklub, ahol a barátaival kötésmintákat csereberélnek, viccelődnek, és megbeszélik legféltettebb titkaikat. Ám amikor hirtelen újra feltűnik a férfi - aki egyszer már összetörte Georgia szívét -, hogy ő is kivegye a részét közös lányuk életéből, a nő világa összeomlik.
Szerencsére Georgiának ott vannak a barátai, hogy bátorítsák, és megosszák vele saját bizalmas meséiket összetört szívekről és csodatettekről. S amikor aztán bekövetkezik az elképzelhetetlen, ezek a nők felfedezik, hogy kicsiny közösségük nem csupán egy kötőklub, hanem nővérek testvérisége.(Bookline)
Georgia liebt das Klappern der Nadeln. Deshalb fühlt sich die alleinerziehende Mutter am wohlsten in ihrem gemütlichen Woll-Laden auf der Upper West Side. Genau wie ihre zwölfjährige Tochter und die fünf Frauen, die sich dort jeden Freitag zum Stricken treffen. Dass der lebhafte Strickclub Freundschaften schafft, die so tröstlich sind wie die weichste Merinowolle und so beständig wie das Lieblingspaar Stricknadeln, das findet Georgia heraus, als etwas passiert, das ihrer aller Leben verändern wird.(amazon.de)

Forrás

Receptek, ötletek, jó tanácsok kezdő, és haladó boszorkányoknak.:-)

Szeretettel köszöntelek Mági, nagy öröm nekem, hogy itt vagy...

Ich begrüsse Dich vom ganzen Herzen, Mági, es ist mir eine grosse Freude, dass Du hier bist...

Sokat horgoltam a télen, de nem eleget.:-) Persze ki mondta, hogy tavasszal, nyáron nem lehet horgolni?
Van, ami ajándékba készült, van, ami -végre- magamnak, és olyan is van, amiről fotó sem készült, olyan gyorsan elajándékoztam.

Im Winter habe ich viel gehäkelt, aber immer noch nicht genug.:-) Ja, wer hat aber gesagt, dass man im Frühling, oder Sommer nicht häkeln kann? 
Einige habe ich verschenkt, für mich -endlich- habe ich auch etwas gehäkelt, und es gibt viele Sachen, die ich nicht fotografiert habe, bevor ich sie verschenkte.

Ez a meleg kendő ajándékba készült, és bízom benne, hogy el is jutott a címzetthez (posta)/ Dieses Tuch habe ich für eine liebe Freundin gemacht, und kann nur hoffen, dass sie es schon bekommen hat (Schneckenpost)

És iiiiiigen! Ez bizony az enyém!:-) / Und jaaaaa! Das ist für mich gemacht.:-)

A sapkát Anyukám kötötte, az enyém csak a tuning:-)/ Die Mütze hat meine Mutter gestrickt, ich durfte nur aufpeppen

Október óta szinte naponta kezembe vettem a törtfehér angora-fonalat. Csodálatosan puha, babaholmiért kiáltott, de Bori már nem baba, játékbabákra elpazarolni pedig nem akartam. Aztán januárban végre megszületett unokatestvérem kislánya, Dóra Éva, és én rögtön nekiláthattam...

Seit Oktober nehme ich diese wunderschön weiche, weisse Angora-Wolle in die Hand. Sie ist für Baby-Sachen geschaffen, da Bori aber kein Baby mehr ist, und für Puppenkleidung war sie zu schade, musste ich warten. Im Januar ist dann die kleine Dora Eva geboren, und ich konnte damit anfangen...

Ugye, milyen édesek?/ Sind sie nicht süss?

És most rendet teszek a mintáim, leírásaim, kézimunka dolgaim között.

Rég volt, talán igaz sem volt...:-)
Emlékeztek még erre a listára?

Es war vor langer, langer Zeit...:-)
Könnt Ihr Euch noch an diese Liste erinnern?

Nos, itt az "update-verzió":
Also, die "Update-Version ist da:

Anikó hívott játszani, és úgy döntöttem, ez a remek alkalom arra, hogy végre kicsit vidámabb dolgokkal is foglalkozzam.

Anikó hat mich eingeladen mitzuspielen, und das ist eine gute Gelegenheit, an etwas besseres zu denken.

Amit tennem kell:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki meghívott
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. Válassz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy rájuk esett a választásod

Was ich tun muss:
1. In einem Link erwähnen, wer mich eingeladen hat.
2. Sieben Sachen von mir (egal ob etwas Besonderes, oder simple).
3. Sieben Blogger einladen, sie auch bei mir linken und
4. sie in einem Kommentar darüber informieren.

Akkor következzék a hét dolog:

1. A legfontosabb dolog az életemben a családom.
2. Imádok főzni, új dolgokat kipróbálni, régi recepteket őrizgetni, elővenni.
3. Nagy álmom egy pici "műhely", és egy kis bolt, ahol a saját magam készítette dolgokat árulhatom - itt, Terecsenyben.
4. Nem szeretem a teát. Nagyon nem.
5. Kávéfüggő vagyok.
6. Ha egyedül vagyok, hangosan énekelek házimunka közben.
7. Jane Austen. Minden mennyiségben.

Also dann die sieben Sachen:

1. Das Wichtigste in meinem Leben ist meine Familie.
2. Ich koche leidenschaftlich gern, probiere gern etwas Neues aus, sammle und benutze aber auch alte Rezepte.
3. Mein Traum ist eine kleine "Werkstatt" und ein kleines Laden, wo ich meine selbstgemachte Sachen verkaufen kann - hier in Terecseny.
4. Ich mag keinen Tee. Gar keinen.
5. Ich bin süchtig nach Kaffee.
6. Wenn ich alleine bin singe ich laut beim Hausarbeit.
7. Jane Austen. Jede Menge.

És most az "áldozatok"...
Körbenéztem, kinek is adhatnám tovább, és már mindenkinél járt, akire gondoltam.

Und jetzt meine "Opfern"...
Ich würde vorschlagen, jeder, der Lust hat macht mit.


Szép, kevésbé jeges, ónos esős vasárnapot kívánok Nektek!

Ich wünsche Euch einen wunderschönen, nicht so eisigen Sonntag!