Fagyos, deres volt reggel minden, ropogott a fű a lábunk alatt, ahogy hordtuk be szép sorban a dobozokat, zsákokat a kicsi házba. Most már tényleg minden fontos ott van: rózsás ágynemű, magyarságos könyvek, angyalkák, csipkék, a tulipános tálas, csodaszép bádog locsolókannám. Szeretettel simogatta végig tekintetem a falakat, boldogságos érzés volt kinézni az ablakon a falura, még a majdani hálószoba plafonjáról lelógó pókháló is kedves volt, mert mögötte a fenyő könyvespolcot láttam kedvenc könyveimmel, bordó ernyős kislámpámmal, kényelmes olvasófotelemmel. Mindent másként láttam, mert az otthonomat néztem... És bizony kinyitottam a postaládát, és nem csekket találtam benne, hanem egy nagyon hivatalos hangú, ám nekem annál boldogságosabb levelet a Körzeti Földhivataltól: 1/1 tulajdonosa lettem Csipkerózsának. Vajon számítanak ezek után a nap szomorú, csalódásos történései? Ugye nem...