Hiába ismer (és szeret) az ember valamit kicsi gyerek kora óta, felnőttként másként látja, vagy nem is látja, és van úgy is, hogy egyszer csak -sorsszerűen- rájön, hogy a szeretet, amit érez, sokkal mélyebb, sokkal igazabb, mint ahogy korábban gondolta.
Ez történt velem, Csipkerózsával és velem tegnap. Kolléganőmmel mentem, dobozokat, postaládát vittünk, no meg szerettem volna megmutatni neki a házat, a környéket, mert még sosem járt erre.
És ahogy lekanyarodtunk a 67-es útról, amint előbukkantak az erdő takarásából a házak, éreztem, hazaértem.
Csodaszép tavaszi napsütésben szálltunk ki a kocsiból, illata volt a levegőnek, éktelen, de kedves csicsergéssel köszönték meg kosztosaim a magpogácsákat, az etetőben hagyott rengeteg finomságot.
A ház is mosolygott. Valahogy minden más volt. Boldog, békés, várakozással teli. Mintha ő is várná, hogy végre "leporoljuk", hogy új, boldog élet költözzön belé.
Kicsit ügyetlenül, de felszereltük a postaládát, most már mindenki tudja, hogy hivatalosan ott lakom, és izgatottan várom, hogy kivegyem az első nekem szóló levelet a postaládából, bár tudom, valószínűleg valamilyen számla lesz majd...
Mikor elindultunk fölfelé az utcán, hogy megnézzük a vadászházat, megmagyarázhatatlan büszkeség töltött el, hogy a csönd, a madárdal, az erdő, a friss levegő - ez mind az "enyém". Nem a lejárt, kavicsos (és sáros) úton mentünk tovább az erdőszéltől, hanem a sűrű erdőn keresztül, bokrok, szúrós ágak elől elhajolva másztuk meg a dombot. Olyan szép volt minden! A fák közt átsütött a nap, őzek nyomait kerülgettük, aztán kiértünk a tisztásra, a vadászházhoz. Megfogadtam, ha ott élünk majd, Fánkkal és Boglyával minden nap felsétálunk oda. Kicsit bámészkodtunk, aztán Csipkerózsa felé sétálva eldöntöttük, hogy átmegyünk Sasrétre is.
Talán tíz éve, hogy utoljára ott jártam... Milyen szép lett minden! A kastély, az erdei iskola, a kicsi faházak, a tó, a sziget. Nagyot sétáltunk, és megbeszéltük, hogy legközelebb az erdőn keresztül, gyalog megyünk Terecsenyből Sasrétre, viszünk magunkkal néhány barátot, na meg szalonnát, kenyeret, hagymát, a fiúk nyársat faragnak, és szalonnát sütünk.
És persze az első feladatok egyike lesz, hogy Csipkerózsa kertjében is felállítsunk egy szalonnasütőt, hogy nyári estéken ott ücsörögve válthassuk meg a világot.
És tudom, most már biztos vagyok benne, Csipkerózsával, Csipkerózsában nagyon boldog, boldog és nyugodt lesz az élet.
Sokáig válogattam a képek között, végül úgy gondoltam, a legjobb az lesz, ha az erdei útról készült fotót hozom. Ugye, ezen az úton érdemes végigmenni?