Csipkerózsika - Szentendrén
0:18:00
Két hely van a világon, ahol Csipkerózsát életre lehet csókolni. Az egyik jelenlegi "tartózkodási helye", Terecseny, a másik Szentendre, a girbe-gurba kis utcákkal, sikátorokkal, csodálatos templomaival, tornyaival, a Templomdombról lenézve a háztetőkön megcsúszó napsugarakkal, édes kis kávézóival, hangulatos tereivel, a Bükkös patakkal, a patakparti sétákkal, a barátaimmal. És persze Kovács Margittal, az élő kerámiákkal.
Kisgyerekként Leányfalui telelések során az őrületbe kergettem szüleimet azzal, hogy naponta kellett végigjárnunk a múzeum sok-sok termét. 30 éve nem jártam ott, múlt pénteken mégis úgy néztem minden szobrot, képet, vázát, tálat, mintha naponta találkoznánk, mintha életem részei lennének. És tulajdonképpen azok. Öt éves korom óta szeretem őket, és most rájöttem, szerelmünk örök. Szinte mindenre emlékeztem, régi barátként simogatták szemeim a lágy formákat. Mégis meglepődtem, sőt ha jól emlékszem sorsszerűséget emlegettem Anikónak, mikor az utolsó előtti teremben, éppen a kijárat mellett egyszer csak "CSIPKERÓZSIKA" nézett rám. Nem lehet, nem lehetett véletlen, hogy éppen rá nem emlékeztem. A kép a telefonommal készült, ezért elnézést a minőségért, de egyszer majd úgyis lefotózom szépen...
Addig pedig készülök a szombatra, amikor megint vendéget viszek kicsi házikómba, no meg egy csomó fontos holmit, amiktől lassan-lassan igazi otthonná válhat.
1 megjegyzés
Bizony sorsszerüség volt és az is hogy hirtelen bekanyarodtunk a múzeumba! Szemeink simogatták a szobrokat és emlékszel, ökölbe kellett szoritani a kezünket mert úgy megfogtuk volna őket!Terecsenybe nem kell ökölbe szoritani a kezünket mert ott megimagathatjuk Csipkerózsát!:-)Puszi, Anikó!
VálaszTörlés