A türelem állítólag rózsát terem. Türelmes embernek gondolom magam, most mégis egyre türelmetlenebbül várom, hogy megismerjem Borbálát.Tudom, születését nem sürgethetem, nem tehetek semmit, amíg ő úgy nem dönt, fogja kis bőröndjét, és végre megérkezik. Apró jelecskéket ugyan küld már, de hogy pontosan mikor láthatjuk végre, azt nem tudni. És tulajdonképpen ettől olyan gyönyörű és izgalmas ez az időszak...Nem...

Read More

Nem, nem valami egzotikus dolgoról szeretnék mesélni...Sarimának a medvehagymát hívják mifelénk. Azt a medvehagymát, amitől tavasszal isteni, lágy fokhagymaillata van az erdőnek, ami beborítja az avart, hogy szinte lépni sem tudunk tőle. Hihetetlen finom, enyhe fokhagymaíze van, jó főzve, sütve, no és persze nyersen, csak úgy rágicsálni vajaskenyér mellé, vagy csak magában.Lassan szezonja van, de a mai hóesés...

Read More

Míg mások fokföldi ibolyát, primulát, mindenféle tavaszi és kevésbé tavaszi vágott virágot kaptak tegnap nőnapra, Borcsát és engem óriási meglepetés és öröm ért. István egy kb. 50 cm magas hegyi mamutfenyővel köszöntött bennünket.Még sosem volt saját mamutfenyőm. Sőt, ha belegondolok, semmilyen fenyőm nem volt még sosem. Nem is tudom, mióta vonzódom ennyire a fenyőkhöz, de azt hiszem a...

Read More

Legalábbis a kertben bújó hagymások, és a fáinkon folyamatosan hangosan csivitelő madarak szerint. Persze a tavasz illatát azért mi is érezzük, még akkor is, ha kint most viharos a szél, és hol esik, hol meg csak szomorú szürke minden. A tavasz mindig hihetetlenül izgalmas volt számomra. Gyerekként alig vártam, hogy hazaérjek az iskolából, első utám a nagymamámhoz vezetett...

Read More