Legalábbis a kertben bújó hagymások, és a fáinkon folyamatosan hangosan csivitelő madarak szerint. Persze a tavasz illatát azért mi is érezzük, még akkor is, ha kint most viharos a szél, és hol esik, hol meg csak szomorú szürke minden. A tavasz mindig hihetetlenül izgalmas volt számomra. Gyerekként alig vártam, hogy hazaérjek az iskolából, első utám a nagymamámhoz vezetett ilyenkor, kiskertjében figyeltem a napról napra növögető, szirmot bontó nárciszokat, tulipánokat, jácintokat, a konyhakertben a zöldhagymát lestem nagy lelkesen, és alig vártam, hogy kihúzhassam az első illatos szálat, és isteni vajaskenyérrel elmajszoljam. Ha valaki megkérdezi, mi a kedvenc ételem, a válasz ma is egyértelmű: vajaskenyér zöldhagymával... Most, hogy saját kertem van, megint ugyanazt jelenti a tavasz, mégis kicsit többet: nem csak figyelem az ébredező természetet, de igyekszem része is lenni, igazodni ritmusához. Mivel már túl vagyok fészekrakásos tavaszi nagytakarításomon, most a kertet, az udvart kerítem, kerítjük sorra. Persze csak lassan, ahogy az időjárás, és szabadidőnk engedi. Gyerekként utáltam a járdát gazolni, utcát söpörni, hétvégén viszont a napsütésben határozottan jól esett kis rendet varázsolni hosszú árokpartunkon, járdánkon. Yuccákkal, ágyásrózsákkal kezdtük beültetni az árokpartot, egyrészt, hogy kevesebb legyen nyáron a nyírnivaló, másrészt, mert mindkét növény imádjuk. Mivel sarkon van a telkünk, ráadásul szélesebb is, mint a többi az utcában, jócskán kellenek még növények, hogy végigérjünk az árkon. Közben a kerítés melletti részűre tavaly ültetett liliomokat, nőszírmokat, mindenféle mentát, orbáncfüvet gazoltuk körbe, és gyönyörködve néztük öntudatosan bújó hajtásaikat. Még a bejárati ajtó melletti nagy virágcserepet is nárciszhagymák foglalták el, és alig várom, hogy gyönyörű, vidám sárga virágaikat lássam. És bizony a konyhakert is várja már a palántákat, magokat. Hétvégén apró cserepek népesítik majd be napos ablakpárkányunkat, articsóka, fűszernövények bújnak majd belőlük elő. És földbe kerülnek saláta palánták, az ősszel elmaradt dughagymák, s ha időnk engedi, végre kialakítjuk fűszerkertünket is. Tudom, rengeteg munka ez, de nem bánom. Persze pocakkal lassabban, körülményesebben megy minden, de kis Csipkebogyóm imád kint lenni, és sosem lehet elég korán elkezdeni a kertészkedést... Erdőnk is ébredezik, délutáni sétáimon figyelem a madarakat, próbálom őket hangjukról megismerni. Lassan bújik a medvehagyma, alig várom, hogy illatos levelei kosarunkba kerüljenek.