Fészekrakás
1:36:00
Az életem, eleitől kezdve, tele volt vadrózsaágakkal. Néha a dér megcsípte vagy a fagy elcsípte ezeknek az ágaknak a rügyeit, de volt úgy, hogy a rózsaszín virágok pillangók módjára teleülték, s majd bogyókkal is kedveskedtek.
(Tamási Áron: Vadrózsa ága)
Mikor néhány napja azon gondolkodtam, milyen címkét is adjak Borcsáról szóló bejegyzéseimnek, újra és újra a "csipkebogyó" jutott eszembe, de valamiért mindig elvetettem. Aztán valamit keresgélve papírjaim között kezembe akadt Tamási Áron írása, és egy pillanat alatt bizonyossá vált: Borcsa a csipkebogyó.
Egy hete még biztos voltam benne, a babaszoba kész új lakója érkezésére. De a hét elején valami miatt úgy éreztem, csinosítanom kell, és nem csak a pici sarkot, ami várja úrnőjét, hanem az egész házat. És neki is álltam, pucoltam az ablakokat, ajtókat, függönyt mostam, csipkéimet fehérítettem, pakolásztam, díszítettem. Így Borcsa ágya mellett a faliszőnyeg pici kampóin angyalka ücsörög piros filcszívek társaságában, a hálószoba egyszerű krémszínű szaténfüggönyét sárga virágok díszítik, a gyertyatartókba lakásszerte sárga gyertyák kerültek, a tornác tisztára söpörve, a pad letakarva rongyszőnyeggel...
Fészket raktam. Meleg, biztonságos, barátságos kis fészket pici családomnak. Még a cicák kosara is új párnát, takarót kapott, hiszen hamarosan Bársony is anyuka lesz.
Szép, boldog, várakozásteli időszak ez. Néha türelmetlen vagyok, látni szeretném arcocskáját, hallani hangját, érezni végre az illatát, néha pedig lassítanám az időt, hogy még sokáig érezzem apró lábacskáinak mozgását a pocakomban.
Most már bármikor megérkezhet, és ez hihetetlenül izgalmassá varázsol minden napot, minden órát, minden percet.
És Borcsával együtt érkezik a tavasz, bújnak a hagymások a kertben, vastagodnak a rügyek a gyümölcsfákon, rózsákon, hajtanak a fűszernövényeink, csicseregnek a madarak. Borcsa napsütésre, tavaszra érkezik, és ennek így is kell lennie, hiszen ő a mi Napsugarunk, a vadrózsa rózsaszín pillangóvirága, a csipkebogyó.
0 megjegyzés