Hóhelyzet...

Nyár volt, napsütés, meleg, mikor utoljára jelentkeztem, és azóta nem csak az időjárás változott meg gyökeresen, hanem az életünk is.
Igazi meseházat varázsoltunk pici házikónkból, barátságos, meleg fészket, ahol mindketten otthon érezzük magunkat, és ahová szívesen jönnek barátok, ismerősök is.
Ülök az ablak előtt íróasztalomnál, figyelem a mozdulatlan tájat, vakít a napsütésben szikrázó rengeteg hó. Tényleg olyan itt minden, mint a mesében... A csend, a nyugalom, a természet hihetetlen közelsége még ennyi idő után is nap mint nap rabul ejt. Őszi estéken a hálószobában, az ágyban ülve hallgattuk a szarvasbőgést, "saját" rókánk minden nap megjelent sötétedés után, most pedig kismadarak százai lepik el gyümölcsfáinkat és falatoznak békésen a kitett magokból, hájból, avas szalonnából, dióból.
Szeretünk itt élni. Minden új értelmet kapott, más dimenzióba került.
Már alig várjuk a tavaszt, hogy újra szerszámok zaja töltse be a kertet, udvart, hogy épüljön a baromfiól, a nyulak ketrecei, hogy konyhakertünkben sorban dugják ki zöld fejüket a hagymák, a spenót, hogy saját salátából ehessünk. A hálószoba ablak alatti kiskertben szebbnél szebb tulipánok, jácintok nyílnak majd. és végre beültetjük a ház mellett kialakított virágágyást, elkészül a sziklakertünk, nőnek a fák, cserjék, amiket ősszel ültettünk.
De most még hó van. És bár néha nyűgnek érzem, hogy hidegben, esőben is ki kell menni tüzifáért, este, a kandallóban táncoló lángokat nézve azért mégis kerek lesz a világ.