Nem, nem valami egzotikus dolgoról szeretnék mesélni...
Sarimának a medvehagymát hívják mifelénk. Azt a medvehagymát, amitől tavasszal isteni, lágy fokhagymaillata van az erdőnek, ami beborítja az avart, hogy szinte lépni sem tudunk tőle. Hihetetlen finom, enyhe fokhagymaíze van, jó főzve, sütve, no és persze nyersen, csak úgy rágicsálni vajaskenyér mellé, vagy csak magában.
Lassan szezonja van, de a mai hóesés biztosan lelassítja kicsit az éppen kibújó kis hajtásokat.
Tegnap délutáni sétánk során csipegettünk kicsit belőle, de az igazi "dömpingre" még várni kell 2-3 hetet. Azt hiszem, Borcsával sétálunk majd délutánonként föl az erdőbe, és szedjük tele a babakocsi nagy kosarát az illatos levelekkel. Itthon aztán egy részük fagyasztóba kerül, hogy barátaink is élvezhessék később, egy részét apróra vágva, sózva dunsztosüvegbe tömködöm, és felöntöm olívaolajjal. Kenyérbe sütve, rizottóba főzve nagyon finom, és hűvös helyen akár egy évig is eláll.
No és persze esszük majd frissen salátának, főzünk belőle levest, főzeléket. Kerül szendvicsbe, sütünk medvehagymás csigát, töltjük vele a húsvéti sültet.
Ha elolvad addig a hó...