Bár néha én sem tudok ellenállni a gyorséttermek kalóriabombáinak, a gyerekeket igyekszünk minél távolabb tartani tőlük. Borcsával nem lesz nehéz dolgunk, hiszen 57 lelket számláló kis falunk egyelőre nem jelent kihívást egyik étteremláncnak sem, de a nagyok, nagyvárosi gyerekként bizony többször megfordultak már ilyen helyeken. nemrég, mikor a házilag készített -amúgy isteni- pizzát csak tologatták a tányérjukon, megkérdeztem tőlük, milyen pizzát szeretnek, mi legyen rajta legközelebb. A válasz azonnali volt és egybehangzó: amilyet az Árkádban lehet kapni. Hogy azon pontosan milyen feltétek vannak, már nem tudták megmondani, de állították, hogy nekik az a kedvencük.
A házi hamburgerrel már régóta kacérkodtam, de valahogy mindig lebeszéltem magunkat róla, gondoltam, macerás, hiszen tüzet kell rakni, meg minden. Szombaton aztán úgy döntöttünk, nem halogatunk tovább, vasárnap megnyitjuk otthoni gyorséttermünket, a McCsipkerózsát.

A husit már szombat délután bekevertem, bár több receptet is olvastam különböző gasztroblogokon, inkább a saját fantáziámat követtem.
Így:
50 dkg darált marhahús
1 ek csípős dijoni mustár
1 ek tetszés szerinti más mustár (én bajorral próbálkoztam)
1 kis fej hagyma lereszelve
5 gerezd fokhagyma, szintén reszelve
ízlés szerint só, amit én Maggi Würze-vel helyettesítettem, ebből kb. 2 ek került a husihoz
némi kakukkfű és rozmaring apróra vágva
csipetnyi fehér bors

Szóval ez a massza állt majd' egy napot a hűtőben, aztán pogácsákat formáztam, és mentek a parázs fölé.
Itt fontos megjegyeznem, hogy (még) nincs grillezőnk. Venni nem akartunk, a saját építésű pedig nyár végén készül majd a kemencével együtt. Szóval István picit átalakítottam a bográcsozót, arra tettük a nagy grillrácsot, alatta pedig nem faszénnel, hanem fával tüzeltünk. Míg a fiúk kint a tüzet biztatták, én elkészítettem a zsömléket. Tudom, hogy Huginál olvastam nagyon jó zsömlereceptet, de a mi kis völgyünkbe vasárnap nem akartak terjedni  azok az valamik, amiktől csatlakozni tudnék a hálóra, úgyhogy megintcsak maradt a fantázia. Receptet nem írok, mert nem emlékszem, és amúgy is csak érzésre tettem bele mindent, de nagyjából a kenyér és kalács keveréke lett az eredmény. Puha, könnyű, picit édes, picit sós, nem morzsálódó, isteni.
A végeredmény pedig: "Bettiiiiiiii, ilyet csinálunk máskor is?" És mindenki evett paprikát, paradicsomot, hagymát, sőt megkóstolták a padlizsánkrémet, az ajvart, sőt a parázson sült zsályaleveleket is.
Egy kiló húsból pihen a bekevert massza a mélyhűtőben, alig várja, hogy újra nyissunk, és gyorsan megegyük.:-)))