Néhány napja már forgatom magamban a dolgot, de nem akartam, hogy nyafogásnak tűnjék, ezért inkább visszatartottam. Aztán hajnalban, miközben Borcsa mesélt nekem, úgy döntöttem, csak leírom. Mert nem csak mi vagyunk így, és mert nem bánom.
Mi ugyanis idén nem nyaralunk. Több okból sem. Először is, Borcsa szerintem három hónaposan kicsi még ahhoz, hogy kirángassuk megszokott kis világából hosszú napokra. És valószínűleg nem is élvezné, most pedig az a legfontosabb, hogy ő jól érezze magát. Aztán meg ott a szabadság kérdése. Abból sincs ugye végtelenül a szorgosan dolgozó állami alkalmazottnak, ami van, az pedig kell, mikor itt vannak a gyerekek, menni velük nagyszülőkhöz, stb. És még lesz tél is, meg téli szünet, amikor szintén jó, ha a gyerekek nem csak engem látnak, hanem az apjukat is. És az autónk is kicsi hatunknak egyelőre, szóval vagy István menne nyaralni a nagyokkal, és mi kettesben maradunk Borcsával (amiből éppen elég a kétszer egy hét nagymamázás nyáron, meg a havi egy hét ügyelet), vagy kétszer fordulna, hogy mindannyian elérjük úti célunk, ami azért elég nevetséges lenne. A dolog anyagi vonzata már csak a hab a tortán. Tulajdonképpen négy gyerekről gondoskodunk, mellette itt a ház, a minden, egyszerűen végesek a forrásaink.
De valahogy nem bánom.

Múlt héten, mikor arról meséltem a "nagyoknak", hogy szerencsések vagyunk, mert olyan helyen élünk, ahová mások nyaralni járnak, már bekerült a bolha a fülembe, de péntekre ért igazi ötletté: MI ITTHON NYARALUNK. 
Kijelölünk néhány napot a nyár hátralévő részében, és azokon a napokon tilos bármiféle házimunka, kertészkedés, stb, amit amúgy minden nap megtennénk. Sétálunk a faluban, kirándulunk az erdőben, vagy csak ülünk a kertben egy-egy jó könyvvel, újsággal, előre elkészített finomságokat eszünk, beszélgetünk, nagyokat játszunk Borcsával.
Az első ilyen napunk július 31-én lesz. Nyugodtan kávézunk majd a kertben, újságot olvasunk, ebédre grillezünk, délután hatalmas fagyikelyhet eszünk a napernyő árnyékában, aztán sétálunk egy nagyot, közben bogarakat, pókokat figyelünk, gombát keresünk, vacsorára pissaladiére-t sütünk, amit hideg sörrel öblítünk le. Borcsával játszunk a fűre terített takarón, ha jó meleg lesz, locsizhat megint a kis narancssárga lavórban.:-)
Másnap már úgyis jönnek a gyerekek...