Máris pontosítanom kell, mert a narancssárga lavór alján ez áll: műanyag tál. Szóval Borcsa tálban strandolt. De ne szaladjunk előre...
Szombat hajnalban keltünk. Én Borcsa miatt, ő azért mert éhes volt, aztán meg már nem volt kedve visszaaludni, István pedig füvet nyírni. Még a nagy meleg előtt. Így mire igazán felkeltem, azaz Borcsa visszaaludt, már a frissen nyírt kertben, finom fűillatban kávézhattam. Isteni volt. Míg Csipkebogyónk aludt a babakocsiban, végigjártuk a kertet, megnéztük a fűszernövényeket, cserjéket, fákat, paradicsomot, cukkinit. És kávénkat kortyolgatva figyeltük a házunk mellett elhaladó túracsapatokat. Merthogy falunap volt Boldogasszonyfán, és ennek hagyományosan része egy tőlünk induló túra. Szinte mindenki részt vett rajta kis falunkból, újonan szerzett barátaink nevetve "fenyegettek" bennünket, hogy jövőre már nincs kibúvó, Borcsa is jöhet velünk. Mi pedig megígértük, és komolyan gondoljuk - jövőre nemcsak ott leszünk, de meg is nyerjük a versenyt. Sőt, a főzőversenyt is.;-) Még a már itt lévő holland családok is nevetve mászták meg az erdőbe vezető utat. Aztán reggeliztünk. Bőségesen, mert késői ebédre készültünk.
A szokásos szombati teendőket rengeteg beszélgetés, és Borcsa folyamatos nevetgélése tette széppé. Nagyon meleg volt, így délelőtt kitettem neki az ominózus sárga tálat hideg vízzel, délutánra szépen felmelegedett, és a közös alvás után pancsolt benne kicsit. Látjátok mennyire élvezi...:-)
Mert bizony volt közös alvás is délután. Először Borcsa ájult el, pelenkában, a mi ágyunkon, aztán Apa bújt mellé, majd én is kedvet kaptam. És olyan jó volt...
Késő délutáni kaposvári "shopingolásunk" legfontosabb eredménye a kék tehenes párna, amit Borcsa kapott Apától. Most ennek a sarkát szorongatva alszik.
Vasárnapra pihenést terveztünk. Így történt:
1. Reggeli kávé a kertben, bár nagyon fújt a szél;
2. reggeli - tükörtojás, sárgadinnyelekvár, fokhagyma;
3. aztán darabokra szedtük a konyhát - pihenésképpen - István fölfúrta a tálast, a táblát, én pedig kicsit átrendeztem a konyhapultot;
4. az ebédfőzéssel kezdődött az igazi pörgés...
5. Bár délutánra megint közös alvást terveztünk, igazán csak Borcsa aludt.
Főztem: ebédre fűszerkéregben sült szűzpecsenye + karaj, mellette sült krumplival; Istvánnak az ügyeletre cukkiniragut, fokhagymás rizst, tésztasalátát. A hús mellé. Mert az rengeteg lett.
És leszedtem majdnem 8 kiló cukkinit, de 13 kisebb maradt még a bokrokon, úgyhogy holnap is szedhetek.
Ja, még hajat is vágtunk, és zuhanyozás után, levezetésként sütöttem egy isteni pissaladiére-t, amit a tévé előtt ettünk meg hulla fáradtan.
De csudajó hétvége volt. Borcsa menthetetlenül apa-függő lett, amiért még inkább imádom, én végre nyugodtan kávézhattam, főzhettem kedvemre, István pedig élvezte, hogy a "lányok" szeretgetik.