...csak ketten vagyunk. Ő legtöbbször csak áll, nézelődik, gondolataiba mélyedve, én pedig élvezem a mozdulatok már-már meditatív monotonitását.
Csönd van, nem hallani mást, csak a halk csobbanásokat. Nem veszünk tudomást a külvilágról, csak mi ketten vagyunk, egymásra utalva és kiegészítve egymást.
Néha dúdolok, vagy énekelek, bár igazából nem tudom, magamban-e, vagy hangosan. Ő néha sóhajt egyet-egyet, és én érteni vélem ezeket a sóhajtásokat.
Néha összenézünk, olyan mindent értőn, ahogy két nő tud csak egymásra nézni. Látom a szemében, hogy igen, tudja, mire gondolok.
Aztán megsimogatom, és a fülébe súgom: Köszönöm, Manci.

...zu Zweit. Sie steht nur und schaut in die Ferne, und ich geniesse die fast meditative Monotonität meinen Handbewegungen. 
Es herrscht eine friedliche Stille, wir hören nur das Plätschern. Wir nehmen unsere Umgebung nicht wahr, wir sind nur zu zweit, aneinander gewiesen und einander ergänzend.
Manchmal summe ich etwas vor mich hin, oder singe vielleicht auch, ich weiss nicht, ob nur in meinem Kopf, oder auch laut. Sie seufzt manchmal, und ich vermute, diese Seufzer zu verstehen. 
Manchmal schauen wir uns für einen Augenblick an, mit so viel Verständniss, wie nur Frauen einander ansehen können. Ich sehe in ihren Augen, dass sie versteht, woran ich denke.
Und dann streichele ich sie kurz und flüstere in ihr Ohr: Danke, Manci.



U.i.: Amikor beviszem és leszűröm a langyos, habos tejet, az első, hogy töltsek belőle egy bögrényit Borinak. Ő pedig miután megitta, sosem felejti el megköszönni Manci kecskének...

P.s.: Als ich die frische, lauwarme Milch ins Haus bringe, trinkt Bori sofort eine Tasse davon. Und sie vergesst nie sich bei unsere Ziege Manci zu bedanken...

Nem magyarázkodom. Hetek óta nem írtam, bár néha be-benéztem ide-oda, talán hozzá is szóltam, de tíz percnél többet nem tudtam egy huzamban a gép előtt tölteni, annál meg több kell egy bejegyzéshez.
Pedig annyi mindent írhattam volna...

Ich versuche es nicht zu erklären. Seit Wochen habe ich keinen Post geschrieben, gelesen habe ich ab und zu mal, vielleicht auch kurz kommentiert, aber mehr als zehn Minuten konnte ich in der letzten Zeit nicht vor dem Computer sitzen, und das ist doch zu wenig um etwas vernünftiges zu schreiben.
Und dabei hätte ich so viel schreiben können...




Az utóbbi időben főállásban dolgozom. Mondhatni egész nap. Itthon. És ez boldoggá tesz. Gondoskodom azokról, akik számomra mindennél fontosabbak, igyekszem olyan életet, világot teremteni magunk körül, ami csak itt és csak így lehetséges.
Talán ha megnézitek a képeket...
In der letzten Zeit arbeite ich ganztägig. Hier, zu Hause. Und das macht mir glücklich, denn ich kann für die sorgen, die mir alles bedeuten. Ich versuche hier eine kleine Welt zu schaffen, die wir nur hier und nur so haben können.
Aber seht Ihr doch die Bilder...






Soha nem volt még olyan szép a fűszerkert és a veteményes, mint idén. Pedig a hosszú tél miatt attól féltem, hogy bizony semmi sem lesz a kertben. Minden nap friss salátát eszünk, Bori segít hozzá csipegetni a leveleket, hol csak egyszerű fejes salátát, hol tölgylevelet, lollo rossot, vagy éppen madársalátát, spenótot szedegetünk. És a zöldhagyma! Nem is tudom, hány sort ültettem, hogy maradjon majd eltenni is, de valahogy  eltűnik...:-)
Először vetettem sárgarépát, és olyan csodálatos zöldje van, hogy legszívesebben csak simogatnám. A féltve nevelgetett paradicsom palántáim mellett megjelentek a kertben a tavalyiból kikelt paradicsomok is, amikről ugyan nem tudom, milyenek, de biztosan ellenállóak, ha átvészelték a telet, és rengeteg van belőlük. Alig várom, hogy kis kosarammal a bokrok között bujkálva szedegessem a legszebbeket...

Meine Gärten waren noch nie so schön, wie dieses Jahr. Ich habe im März geglaubt, dass ich nichts im Garten haben werde, und jetzt pflücken wir jeden tag eine Menge Salt mit Bori, und Frühlingszwiebeln. 
Ich habe zum ersten Mal Karotten, und die sind so herrlich grün, das ich sie am liebsten streicheln würde. Neben den gut behüteten Tomatenpflanzen, die ich seit Februar am Fensterbank habe, kommen jetzt viele im Garten vor, die Samen sind voriges Jahr in der Erde geblieben, und jetzt wachsen sie überall. Ich kann es kaum erwarten mit meinem Korb zwischen den Pflanzen zu suchen und die schönsten Tomaten zu pflücken.



Baromfi fronton is gyarapodunk, szépülünk. Lassan két hónapos csibéink új udvart, és hozzá természetesen új ólat kaptak. És mivel csak tízen voltak, hát beköltöztettünk hozzájuk hét gyöngytyúkot is. Csodaszépek, hangosak, és minden nap meglepnek egy tojással.:-)

Bei Sachen Hühner ist auch einiges passiert. Unsere acht Wochen alte Küken bekamen einen neuen Hühnerhof, und dazu musste natürlich auch ein Palast gebaut werden. Und da sie nur zu zehnt waren, sind bei ihnen sieben Perlhühner eingezogen. Sie sind wunderschön, wahnsinnig laut und überraschen mich jeden Tag mit einem Ei.




És a legnagyobb változás...
Manci kecskénket már egy hónapja fejem naponta kétszer. Nagyon ügyes, rengeteg tejet ad, és eddig Bori lelkes tejfogyasztása mellett is tudtam eltenni belőle. Sajtnak. Már kétszer készítettem kecskesajtot, és maradéktalanul elégedett vagyok az eredménnyel. És ha már kecsketej, akkor Anitának köszönhetően a szappankészítést is tanulgatom. Négy féle készült eddig: natúr, levendulás, mentás és citromfüves, de tele a fejem ötlettel, csak a tej hiányzik hozzá...
Bizony, két hete éppen csak annyi kecsketejünk van, hogy Bori igyon egy-egy bögrével reggel és este.
Nem, nem Manci a bűnös, hanem ők:

Und die grösste Veränderung...
Seit mehr als vier Wochen wird unsere Ziegenmama "Manci" jeden Tag zweimal gemolken. Sie ist eine gute Ziege und gibt uns sehr viel Milch, so viel, dass ich auch etwas für unsere Käse hatte ich habe nämlich schon zweimal Ziegenkäse gemacht, und es ist wahnsinnig gut gelungen. Und wenn wir schon Ziegenmilch haben -und Bori kann nicht alles davon trinken:-)-, lerne ich das "Seifenmachen" mit der Hilfe von Anita. Vier Sorten habe ich schon gemacht: natur, mit Lavandel, Minze und Zitronenmelisse. Ich habe aber schon so viele Ideen, nur die Milch fehlt mir dazu...
Ja, seit zwei Wochen haben wir nur so viel Milch, die Bori zweimal täglich trinkt. Und nicht unsere Manci ist schuld daran, sondern sie:


Barátainktól kaptunk két szoptatós bárányt, akiket nem tudott nevelni az anyjuk, és nélkülünk, illetve Manci teje nélkül elpusztultak volna. Ők Liliput és Boldizsár.
Édesek, imádjuk őket, csak hát picik, és négy óránként enni kérnek. Éjszaka is. Ami azt jelenti, hogy hajnali fél ötkor már kint vagyok náluk, és éjjel fél tizenegykor még szoptatom őket. Ez akárhogy is nézzük, 18 óra egy nap.
Nos, leginkább ezért nincs időm nekem most semmire... De lassan megnőnek, kezdenek legelészni, egyre önállóbbak lesznek, és kicsit több időm marad más dolgokra talán.
Például írni azokról a csodaszép dolgokról, amiket Barbara barátnőnk hozott nekünk. Vagy mesélni a lebilincselő regényről, amit a néhány órás alvásról lemondva olvastam. És persze játszani, merthogy elértük a bűvös 100-at, Kedves Olvasóim.:-)

Von unseren Freunden bekamen wir zwei neugeborene Schafe, die bei ihren Mutter kein Milch bekommen haben, und ohne unsere, bzw. Mancis Hilfe nicht mehr am Leben sein könnten. Sie sind Liliput und Balthasar.
Die sind einfach süss, wir leiebn sie alle, die sind aber auch noch sehr klein, und müssen in allen vier Stunden gefüttert werden. Auch in der Nacht. Das bedeutet, dass ich um 4.30 schon bei ihnen bin, und um 22.30 noch mit den Milchflaschen in den Ziegenstall wandere. Das sind 18 Stunden Arbeit am Tag...
So habe ich also fast keine Freizeit mehr. Sie werden aber langsam grösser, fangen an Gras zu fressen, werden immer selbstständiger und ich habe dann auch ein bischen Zeit für andere Dinge. 
Zum Beispiel kann ich dann von den wunderschönen Sachen erzählen, die unsere Freundin Barbara uns geschenkt hat. Oder von dem mitreissenden Roman berichten, die ich letztens gelesen habe.
Und natürlich werde ich auch Zeit haben für ein Spielchen, denn ich habe schon mehr als 100 Lesern...

Szép napokat kívánok mindannyiótoknak!
Ich wünsche Euch allen eine wunderschöne Woche!

Emlékeztek még?
Könnt Ihr Euch noch erinnern?

Az első közös fotó/ Unser erstes gemeinsames Bild

Az első szülinap/ Der erste Geburtstag

Két évesen/ Zwei Jahre alt

Ma reggel/ Heute morgen

El sem hiszem, annyira gyorsan elrepült ez a három év. Nagylány már, komoly, okos, ügyes nagylány.
Óriási izgalommal készül a szombati szülinapi bulira, hiszen ez lesz az első, hogy ovis barátok is jönnek, nem csak a család...
Ich kann es kaum glauben, so schnell vergingen diese drei Jahre. Sie ist schon ein grosses Mädchen, ist klug und kreativ, lebhaft und witzig, und sehr, sehr lieb. 
Sie ist sehr aufgeregt, denn Samstag findet ihr erster offizieller Geburtstagsparty statt, wo nicht mehr nur die Familie, sondern auch Freunde aus dem Kindergarten mit uns feiern.

...volt a húsvét minálunk. Vasárnap délelőttre mindkét gidánk elpusztult, és sajnos Hajnalkáról kiderült, hogy képtelen a tejtermelésre. Küzdöttünk Kormosért egy napot, ő is küzdött, igazi kis hős volt, de ebben a harcban nem tudott, nem tudtunk győzni.
Sokat, nagyon sokat tanultunk. És nem adjuk fel, azért sem.
... vergingen die Osterferien bei uns. Bis Sonntag Vormittag sind beide unseren Ziegleine gestorben Wir haben gekämpft um Kormos, er hat auch gekämoft, wie ein kleiner Held, konnte aber diesen Kampf nicht gewinnen. 
Wir haben dabei viel gelernt. Und wir geben nicht auf.


Szombaton megérkezett kedves barátnőnk Eppingenből, és szeretetével, bölcsességével nagyon sokat segített nekünk. A tőle kapott ajándékok pedig... nos, az ajándékok külön posztot érdemelnek.
Am Samstag ist unsere liebste Freundin aus Eppingen bei uns angekommen, und ihre Liebe, ihr Zuversicht und ihre Weisheit war für uns eine grosse Hilfe. Und die Geschenke, die sie uns mitgebracht hat... also ich sage Euch, die sind einen eigenen Post wert.


Holnap lesz az év legszebb napja: Bori három éves lesz. Izgatottan várja ezt a jeles eseményt, és mi is nagyon készülünk. Természetesen sok-sok fotót hozok majd.:-)
Morgen feiern wir den schönsten Tag des Jahres: Bori wird 3 Jahre alt. Sie ist sehr aufgeregt, und ich natürlich auch. Ich werde Euch dann ganz viele Fotos zeigen.:-)

Szép, lehetőleg esőmentes hetet kívánok Nektek az Ezer Tó Birodalmából.
Ich wünsche Euch eine schöne, möglichst trockene Woche aus dem Reich der Tausend Seen.

Már majdnem giccses... Megszülettek Hajnalka gidái. Nagypénteken, délután. És csodaszépek.
Kormos és Pöttöm.

Es ist fast schon kitschig... Am Karfreitag Nachmittag sind unsere kleine Geisleine geboren. Und sie sind wunderschön.
Kormos und Pöttöm.

Hajnalka és gyermekei/ Hajnalka und ihre "Kinder"

Kecskebanda/ Ziegenbande

Bámészkodók/ Neugierige

Ugye mi jó barátok vagyunk?/ Wir sind doch Freunde, oder?

Eltűntem. Valami házimunkából, építkezésből, állattartásból, családból álló örvény-féle szippantott magába, és csak nagyon nehezen enged.
Köszönöm, hogy gondoltatok rám, hogy írtatok, kérdeztetek, aggódtatok. Jól vagyok, csak túl sok minden történt/történik egyszerre, sok a feladat, és mindent jól, sőt nagyon jól szeretnék csinálni.
Az építkezést hetekre visszavetette az elmúlt hétvége borzasztó időjárása, a kertünk, a telkünk napokig mocsárhoz hasonlított, Borit ki sem mertem engedni a kertbe, mert a hatalmas hóban nem látszott, merre van a majd' 80 cm mély vízvezeték-árok, és még sorolhatnám. De nem teszem, mert -talán- elmúlt, és igyekszem a következő feladatokra koncentrálni.
Ich war verschwunden. Besser gesagt hat mich ein Wirbel aus Hausarbeit, Hausbau, Viehzucht, Familie einfach eingezogen, und lässt mich nur schwer wieder weg.
Ich danke Euch für die Mails, Fragen, für Eure Sorge. Mir geht es gut, es sind nur zu viele Dinge auf einmal passiert, die Aufgaben haben mich ein bischen überholt, und ich möchte alles gut, nein, alles vollkommen machen.
Unser Hausbau hat jetzt mehrere Wochen Zwagspause wegen des Unwetters von letzter Woche, unser garten sah tagelang aus wie ein Sumpf, ich habe mich nicht mal getraut Bori raus zu lassen, denn der Schnee war so gross, dass wir nicht sehen konnten, wo der 800 mm tiefer Schlitz für die Wasserleitung ist. Und ich könnte noch vieles erzählen, mache aber nicht, denn ich muss nach Vorne schauen, und mich auf meine nächsten Aufgaben konzentrieren.

Megérkeztek a kecskéink. És az első perctől kezdve imádjuk őket, bár még mindig a barátkozós időszakban vagyunk. Hajnalka, a "legvemhesebb" már odabújik hozzám, engedi magát simogatni, sőt néha el is várja, hogy kicsit vele foglalkozzunk. A picik, Julcsi és Rezsőke, és anyukájuk borzasztó tartózkodóak, de azért répával, és ropogtatni való száraz kenyérrel ők is szeretgethetőek. Hildegard a bandavezér, eljátsza a megközelíthetetlent, és láthatóan megsértődik, ha nem is próbálkozom nála. De reggel ő az első, aki odajön hozzám.:-)
Unsere Ziegen sind da. Und wir lieben sie seit dem ersten Minuten. Wir haben uns noch nicht ganz angefreundet, aber es wird schon kommen. Hajnalka, die "hochschwanger" ist, ist sehr lieb, sie kommt zu mir, und muss gestreichelt werden. Die kleinen, Julcsi und Rezsőke sind noch misstrauisch, wie ihre Mutter, aber mit Karotten oder trockenem Brot sind sie auch lieb zu uns. Hildegard ist der Boss in der Bande, sie spielt mir vor, sie sei unzugänglich, und ist beleidigt, wenn ich ihr nicht den Hof mache. Aber morgens ist sie als erstes bei mir.:-)

És a fotók...
Und die Bilder...

Kecskepalota/ Ziegenpalais

Hajnalka, Hildegard, Manci, Julcsi és Rezső

A kis kecskepásztor/ Die kleine Ziegenhirtin

Most megyek, odakucorodok a keltető mellé, és hallgatom, hogy csipognak a tojások...:-)
So, ich geh jetzt, setzte mich neben die Brutmaschine und höre zu, wie die Eier da drin "zirpen"...:-)

Inkább csak képekben, mert nagyon fáradt vagyok. De talán így is látszik, mi minden történt egy hét alatt...
Holnap kezdődik a karámépítés, csütörtökön érkeznek a kecskéink.
Közben -mert az építkezésnél földre volt szükség, és amúgy is tervben volt- egy nagy markoló ma kiemelte a teraszunk helyét is. És közben hol futórózsákat ültetünk a sövénybe, hol a hidegágyat készítjük elő palántáinknak, hol pedig az új tyúkólakat tervezzük.
In Bilder, denn ich bin zu müde um etwas schreiben zu können. Aber so könnt Ihr auch schon sehen, wie viel bei uns in der letzten Woche geschehen ist...
Morgen fangen wir endlich mit dem Bau des Ziegenstalls an, und am Donnerstag kommen unsere Ziegen.
Heute -weil wir bei dem Bau noch eine Menge Erde brauchten, und weil ich sowieso die Terasse neben unserem haus geplant habe- kam ein grosser Bagger und hat unsere Terasse ausgegraben. Und inzwischen pflanzen wir entweder Ramblerrosen in die Hecke, bereiten das kalte Frühbeet für unseren Küchengarten, oder planen den neuen Hühnerstall.









Remélem a következő bejegyzésem már a kecskéinkről szól majd...
Ich hoffe, nächtes Mal kann ich schon von unseren Ziegen posten...

Emlékeztek, valamikor réges-régen írtam egy álomról. Egy vendégházról régi bútorokkal, saját magam varrta függönyökkel, párnákkal, kedves terasszal, kandallóval a nappaliban...
Könnt Ihr Euch noch erinnern? Vor langen Zeit schrieb ich von einem Traum, von einem Gästehaus mit alten Möbeln, selbstgenähten Gardinen und Kissen, mit Kamin im Wohnzimmer, mit Terasse...

Még magam sem hiszem, és elkiabálni sem szeretném, de holnap kezdődik az építkezés.
Ich kann selber noch nicht glauben, aber morgen fängt es an mit der Bau.

Csak ma reggel beszéltem az építőmesterünkkel, hogy valamikor a héten jön, és megbeszéljük a részleteket. Aztán nemrég felhívott, hogy akkor holnap kezdenének, ha nekem jó. Hát persze, hogy jó. Nagyon jó.:-)
Heute in der Früh habe ich mit dem Baumeister gesprochen und mit ihm abgemacht, dass er irgendwann in der Woche vorbeikommt, um Alles nochmals zu besprechen. Und vor kurzem rief er an und fragte mich ob er schon morgen anfangen könnte. Ja freilich kann er anfangen. Ich freue mich so...:-)

Így már nem is zavar annyira, hogy két napja alig tudok felkelni, hogy gyakorlatilag csak a víz (vagy az sem) marad meg bennem. Nem, nem, most szárnyakat kaptam.
So stört mich nur kaum mehr, dass ich seit zwei Tagen in dem Bett bin, weil ich diesen Magen-Darm-Monster aus dem Kindergarten habe, und nur kaltes Wasser trinken kann, oder auch das nicht. Nein, nein, ich könnte jetzt fliegen.

No, ez elég hangzatos cím, majdnem mint valami harmadosztályú akciófilm. Da ha megmutatom a képet...:-)
Hm, der Titel klingt irgendwie so gut, als wäre es von einem schlechten Thriller oder so. Aber wenn ich Euch das Foto zeige...:-)


Igen, igen, ez egy futócipő. Bizony, a futás és én kezdünk egyre közelebb kerülni egymáshoz, és úgy érzem, a kapcsolatunk tartós és boldog lesz.
Ja, ja, das sind Laufschuhe. Es ist wahr, Joggen und ich sind uns ein bischen näher gekommen, und ich habe das Gefühl, es wird eine lange und glückliche Beziehung.

* * *

Az elmúlt hétvégét Gödöllőn töltöttük Borival a családomnál. Nagybátyám 60. születésnapját ünnepeltük, és nagyon, de nagyon jól éreztük magunkat. A képek szakadó esőben készültek vasárnap délelőtt a Grassalkovich-kastélynál készültek. Bori borzasztó csalódott volt, hogy nem láttuk a "királynőt", de az unokahúgommal megígértük neki, hogy egyeztet vele időpontot, és majd meglátogatjuk a nyáron.:-)
Das vergangene Wochenende haben wir mit Bori in Gödöllő, bei meiner Familie verbracht. Mein Onkel feierte seinen 60. Geburtstag, und wir haben uns so supertoll gefühl, wie seit langem nicht mehr. Die Fotos hat meine Kusine beim Regen gemacht vor dem Grassalkovich-Schloss. Bori war sehr enttäuscht, weil wir die "Königin" nicht gesehen haben, aber meine Kusine hat ihr versprochen einen Termin mit der Frau Königin aus zu machen, und wir fahren im Sommer dann nochmals hin.:-)


* * *

A hosszabb hallgatásnak az is oka volt, hogy zajlik nálunk az élet, kicsit jobban, mint máskor. Bár nem éppen ebben a sorrendben terveztük, de azért épül, készül nálunk mindenféle.
Most éppen kecskeólat, karámot építünk hamarosan érkező új családtagjainknak - Mancinak, Julcsinak, Rezsőnek, Hildegardnak és Hajnalkának. Egyelőre még én is nehezen hiszem el, de úgy tűnik, két hét múlva már kecskét fejek... És persze gidákat simogatunk Borival. mert lesz belőlük bőven.:-)
Das lange Schweigen hatte seinen Grund, wir haben sehr viel zu tun zur Zeit, vielleicht ein bischen mehr und anders, als wir es gedacht und geplant haben. Ja, wir sind beim Bauen, aber nicht unser Gästehaus wird jetzt gebaut -das auch, aber das Wetter macht da noch nicht mit-, sondern ein Viehhof und einen Stall für unsere neue Familienmitglieder - für Manci, Julcsi, Rezső, Hildegard und Hajnalka.
Ich kann auch kaum glauben, aber es scheint so, dass ich in zwei Wochen unsere Ziegen melke... Und natürlich knuddeln wir die kleine Geisleine, die wir von den drei Ziegenmamas haben werden.:-)

Kecskéink - még a régi otthonukban/ Unsere Ziegen - noch in ihrem alten Zuhause

És ma elindult a keltető is, de erről majd egy külön posztban számolok be.
Und heute habe ich auch die Brutmaschine "angeheizt", aber darüber schreibe ich einen extra Post.

Szép, tavaszi hétvégét kívánok!
Ich wünsche Euch ein wunderschönes Frühlingswochenende!

P.s.: Horgoltam is, persze, sokat, de nem volt időm fotózni...
P.s. Ich habe auch gehäkelt, sehr viel sogar, hatte aber keine Zeit zum Fotografieren...

A legjobb gyógymód a közös barkácsolás. És a játék. És a sok kedves szó, ami Tőletek érkezett.
Das beste Medizin ist mit Mama zusammen zu basteln. Und spielen. Und Eure vielen lieben Genesungswünsche.

Készült ma néhány madárházikó, a lila és a sárga eltűntek a gyerekszobában, a rózsaszínt sikerült fotóznom. Nagyon picik lettek, de jól mutatnak majd a tojásfán, vagy az ajtókoszorúnkon is És persze készítek majd nagyobbakat is, de azokat már egyedül.
Wir haben heute einige Vogelhäuser gemacht, ich konnte aber nur das Rosafarbene fotografieren, denn die anderen sind im Kinderzimmer verschwunden. Sie sind sehr klein, aber niedlich, und werden schön unseren Osterbäumchen oder den Türkranz schmücken. Ich werde auch grössere machen, die aber schon alleine.



Bori legnagyobb örömére ma elkészült Benedek, a dagi pintygyerek is. Bár a színei nem az igaziak, lilának kellene lennie. És rózsaszínnek. Úgyhogy most horgolnom kell egy lila-rózsaszín madarat is...
Bori hat sich sehr gefreut, denn das dicke Finkelein, Benedict ist auch fertig geworden. Nur mit den farben bin ich daneben, es sollte nämlich lila und rosa sein. So muss ich noch ein Vögelchen häkeln in den gewünschten Farben...


Valamiért szerelembe estem a cseresznyékkel. Most már nekem is van könyvjelzőm, sőt kulcstartóm is. És azt hiszem, kerül még cseresznye mostanában erre-arra.:-)
Ich bin verliebt in Kirschen. Ich habe für mich auch einen Lesezeichen und Schlüsselanhänger gehäkelt, bin aber sicher, dass ich noch einiges mit Kirschen machen werde.:-)


No de vissza a terápiához. A sok mese és puzzle mellett ma már előkerült nagy kedvencünk, Liselotte is. Sajnos nálunk nem kapható ez a játék, pedig gyereknek, felnőttnek nagyon aranyos és vidám szórakozás. Bori imádja, és akkorákat nevetett játék közben, hogy öröm volt hallgatni.
Aber zurück zur Therapie. Neben Märchenlesen und Puzzle, haben wir auch unser Lieblingsspiel, Liselotte eingesetzt. Ich weiss nicht, ob Ihr das Spiel kennt, wenn nicht, bitte unbedingt eins besorgen, denn es ist für Gross und Klein einfach Riesenspass. Bori ist verrückt nach Liselotte, und hat heute beim Spilen so vile gelacht...

Forrás: amazon.de

Vasárnap korán keltem, és megleptem magunkat kis alátétekkel. Mindenkinek más színűt horgoltam, és kapott egyet a teáskanna is...
Am Sonntag bin ich sehr früh aufgewacht, und habe für unsere Kaffee- und Kakaotassen kleine Untersetzer gehäkelt. Und einen für die Kanne.



Azt hiszem a horgolás már örökre a mindennapjaim része lesz. Valamit mindig horgolok, és ez teljesen kikapcsol.
Ich glaube, Häkeln wird für immer ein Teil meinen Tagen. Ich häkele jeden Tag etwas, und das tut mir so gut, wie Meditation.