Az igazsághoz legközelebb -egészen közel- Hugi járt. Ez bizony csülök. Narancslekvárral.
Történt ugyanis, hogy december elején barátnőmmel narancslekvár készítéshez készülődtünk, és csatlakozott hozzánk kedves ismerősünk, Elisabeth. Az utóbbi időben rengeteg jó ötletet, javaslatot kaptunk tőle, érdekes, izgalmas receptekkel lep meg bennünket, és mindezt olyan csodálatos angolsággal teszi, hogy bizony magam is újra nekiláttam a nyelvtanulásnak. Mindent értek, amit mond, csak megszólalni vagyok gyáva...
Szóval miközben a karácsonyi menüről beszélgettünk mesélte, hogy Angliában mindig sonkát főznek karácsonykor. Füstöltet, amihez aztán különféle köreteket tálalnak. Ez a hagyományos december 26-i menü. De nem akárhogy készítik ám a sonkát! Előfőzik, majd mikor már tulajdonképpen teljesen kész, a bőrét bevagdossák, és bekenik narancslekvár és jóféle whisky keverékével. Így sütik ropogósra, közben esetleg még locsolgatva is ezzel a kencével.
Már akkor összefutott a nyál a számban, de karácsonykor annyi minden volt, hogy erre már nem lett volna kapacitásunk.
Nem nagyon van időm "főzős" műsorokat nézni, de ha elcsípem, mindig leragadok Jamie vidéki konyhájánál. Karácsony környékén pedig véletlenül kapcsoltam karácsonyi műsorához, amiben éppen ennek a sonkának látott neki. Végignéztem, és legszívesebben azonnal szaladtam volna a konyhába, hogy elkészítsem.
Persze nem volt itthon sonka, meg ez azért nem két embernek készül, úgyhogy vártam a megfelelő alkalomra. Eljött. István kicsit megkésett munkahelyi névnapi ebédjére készült el, kicsit ugyan átírva, mert füstölt sonka helyett én csülökkel készítettem.
Isteni lett, mindenkinek csak ajánlani tudom...