Talán a csodaszép, tavaszias idő, talán a lassan teljes megnyugvás, talán az újévi fogadalmak betartása volt segítségemre. De végre, talán először életemben nem görcsöltem végig a hétvégét, hogy mindennel végezzek, hogy minden a helyén legyen. Na jó, néha bepánikoltam, mikor a vasalókosárra néztem, vagy mikor a spájzban épült újabb barikádokon keltem át a mélyhűtőig, de ezek csak pillanatok voltak, amik nem zavarták az egész.
Ami csodaszép volt. Sokat dolgoztunk, voltak határozottan véres mozzanatai is a hétvégénknek (nyulakat vágtunk:-)), de olyan nyugalmas, szeretetteljes volt minden körülöttünk...
Szombat délelőtt, míg István gyilkolászott, mi játszottunk Borival, meséltünk, énekeltünk. Hihetetlen mennyit "olvas", rendületlenül hordja a kanapéra mesekönyveit, lapozgatja őket, nevetgél rajtuk, vagy éppen énekel a rajzoknak, képeknek. Ugyanolyan figyelmesen hallgatja a német mesét, mint mikor magyarul olvasunk, énekelni pedig mostanában szinte kizárólag a "Liederfibel" c. könyvből szeret.
Fánkot is sütöttünk, bár ezzel megzavartam Borit. Mert ugye itt van Fánk kutya, és akkor Anya miről is beszél reggeli közben? És Boglyát nem sütjük meg? Nos, Boglyát nem sütöttünk, viszont készült lepke (lep), halacska (al), és hold (old) formájú fánk. És persze ezek lettek a legfinomabbak.










Aztán még sétáltunk is. Sőt, kirándultunk nagyot. Bori olyan hősiesen gyalogolt végig, hátán pici hátizsákja, benne az innivaló és egy banán. Rókát kerestünk, de útközben megálltunk megnézni a birkákat, aztán a vaddisznókat is.
Végül a rókákat éppen elkerültük, mert akkor mentek el a forrástól, mikor mi odaértünk. Legalábbis István szerint. Találtunk viszont rengeteg téli fülőkét, amit ügyesen le is szedtünk, és vasárnap reggelire isteni rántotta, vacsorára pedig gombás melegszendvics lett belőlük. A visszaúton még egyszer megcsodáltuk a vaddisznókat, aztán barátainknál kávéztunk.
A szombati sétán felbuzdulva tegnap is útnak indultunk. Ugyan nem mentünk messzire, csak a disznóskertek melletti füzeket látogattuk meg, újabb fülőkéket keresve - és találva. Ők most száradnak.

Aztán még játszottunk is. Sokat. Meg ültettünk tegnap délelőtt mindenféle hagymást a virágládákba, kosarakba. Bori nagyon ügyesen segített hol nekem az ültetésben, hol Apának a forgács-gereblyézésben.

És tegnap este nagy zokogások közepette befejeztem Cecelia Ahern Zeit deines Lebens című könyvét. (Magyarul azt hiszem Ajándék címmel jelent meg.) És azóta is a hatása alatt vagyok. Másként látok mindent magam körül, és ez jó így. Nagyon.