Vajon csak nekem szakad meg a szívem minden január 6-án, mikor lebontom a karácsonyfát? Olyan nehéz majd' egy évre elbúcsúzni díszektől, amik sokszor egészen a gyerekkori karácsonyok óta kísérnek bennünket...

Ob es nur mir schwer fällt am mich 6. Januar von meinem geliebten Christbaumschmuck Abschied zu nehmen? Geht es auch euch so bei den Prachtstücken, die uns vielleicht seit unserer Kindheit begleiten?

A kékesszürke fenyőt 2002-ben találtam a Vörösmarty téren. Már akkor sem illett a meglévő díszem közé, de talán éppen ezért ragaszkodom hozzá ennyire...

Den blauen Tannenbaum habe ich im 2002 in Budapest, am Weihnachtsmarkt gefunden. Der passte schon damals überhaupt nicht zu meinen anderen Baumschmücke, ich liebe ihn aber trotzdem...


Ezt a fenyőt a fakorongra Bori festette. És a szívet, ami véletlenül fordítva sikerült. :-)

Den anderen Baum hat Bori auf eine kleine Holzplatte gemalt. Und auch den Herzen, was verkehrt drauf ist. :-)




Ez a fura kutya a kedvenc díszem volt mindig Nagymamám karácsonyfáján... Műanyag, de nekem az egyik legértékesebb a fánkon.

Dieser komische Hund war mein Liebling auf dem Weihnachtsbaum von meiner Grossmuttar... Es ist aus Plastik, für mich hat es aber sehr viel Wert.




Ezt a harangot is a Nagymamámtól örököltem. Amellett, hogy csodaszép, a hangja is gyönyörű. Ezzel hívjuk az Angyalkát.

Diese Glocke habe ich auch von meiner Grossmutter geerbt. Sie ist nicht nur wunderschön, klingt auch traumhaft. Bei uns wird der Engel damit gerufen.




Csak mert szépek...

Nur weil sie so schön sind...





És a fények...

Und die Lichter...





Melegséges, boldogságos hétvégét kívánok Nektek!

Ich wünsche Euch kuscheliges, schönes Wochenende!












Ne feledjétek, még két napig tart a játék a blog Facebook-oldalán!

Nicht vergessen, in zwei Tagen wird verlost bei mir bei Facebook!