Talán már 15 éve is van, hogy utoljára babos tésztát ettem. Nagymamám készítette mindig, ha babfőzeléket főzött. Imádtam, de nem szerepelt túl gyakran az étlapon, mert sem anyukám, sem nagymamám nem szerették a babot.
És bár én tényleg nagyon szerettem, a tésztagyúrás mindig elrettentett a készítésétől. Egészen néhány hónappal ezelőttig. Mert bizony, ez olyan étel, aminél halálos bűn bolti tésztát használni, illetve inkább felesleges, mert tényleg nem lesz olyan, amilyennek lennie kell.

(Bocs a homályos fotókért, de valamiért nem akartak jobban sikerülni...)

És ha már úgyis a konyhában voltunk, készítettünk Borival biga-bigát (az elnevezés Boritól származik). Kenyeret sütöttünk, és a kenyértésztából csíptünk egy kisebb cipónyit. Kinyújtottam, megkentem saját készítésű pestoval, megszórtam apró kockákra vágott mozarellával, kevés póréhagymával, föltekertem, kb. 2 cm-es darabokra vágtam, tepsibe ültettem, Bori lekente tojássárgájával, és már sültek is a biga-bigák. És milyen finomak lettek! Már alig várom, hogy reggelizzünk belőlük.;-)

Kiskuktám az új ágyán:-)

Terítés...

Barátcinege-vendég érkezése