És még mindig -vagy már megint- havazik. Szépséges, gyönyörű, de lassan elég belőle. Bőven elhagytuk a fél métert, a Pulik már látszanak ki belőle, és ha még egy napig ennyire esik, Borit is úgy kell majd keresgélni...
Madaraink kitartóan jönnek egész nap, győzzük újratölteni a madáretetőket.
És közben gyönyörködünk a tájban, csodáljuk a csillogást, a behavazott hatalmas fenyőket a régi erdészháznál, az esténként az utcában megjelenő rókát, a házunk mellett az erdőbe vivő behavazott utat. Mintha belevesznénk a nagy fehérségbe...
Közben pedig néha rám tör valami furcsa bezártság-érzés: karácsony óta szinte alig tettük ki a lábunkat Terecsenyből. Bizony kezd hiányozni a civilizáció.:-)
El is határoztam, ha végre bejutok Kaposvárra, hobbiboltban kezdem a bevásárlást, aztán jön a méteráru és a papírbolt. Annyi mindent szeretnék csinálni, hogy muszáj bevásárolnom.;-)

Persze azért föltaláljuk magunkat kis falunkban is. A hétvégén például isteni, igazi téli levest főztünk, játszottunk nagyokat hármasban, havat lapátoltunk, szánkóztunk, sőt vívtunk hatalmas hócsatát is.
Bori minden munkából lelkesen kivette a részét, a hócsatában pedig hol Anyának, hol Apának szurkolt, és sikongatva dobálta a havat.

Bori havat söpör

Mit csináljak még, Anya

Holnap izgalmas hét kezdődik, de hogy miért, arról majd holnap...

Addig a finom téli levesünkkel kedveskedek Nektek, jól esik majd a hócsaták után.





Ugye milyen jól néz ki?;-)

És a recept...